A szexuális másság a történelem minden időszakában, a Föld minden kultúrájában ismert jelenség volt. Ilyen, vagy olyan formában a különböző társadalmaknak állást kellett foglalniuk az ügyben. Kultúrától, vallástól függően elfogadták, vagy tiltották. A zsidó-kereszténynek nevezett Nyugat hagyományosan tagadta, büntette előfordulását. Az azt megelőző ókori civilizációkban azonban sokkal kevésbé okozott botrányt. Az évszázadok folyamán Európában is voltak korok, melyekben az egyházi tilalom ellenére burjánzott. Többek szerint olyan körülmények között, amikor az embereknek hirtelen sok idejük lett, az adott kultúra fejlettségének csúcsán állt. A romlottság, a szexuális kísérletezés a hanyatlás tünetévé változott.
Mit szeretnénk körüljárni a következő írásunkban?
A jelenség, mely szélsőségekre sarkall
Valóban a szerelemről és elfogadásról szól?
Büszkeség és balítélet Budapesten
Szlovák sajtóreakciók
Külföldi tudósítások
Miről is szólt a mostani Pride?
A jelenség, mely szélsőségekre sarkall
Az azonos neműekhez való vonzódáson kívül, nem volt olyan szokatlan a nemi identitástudat megkérdőjelezése sem. Míg a kereszténység kereteiben a büntetés sokszor azokat is utolérte, akik csupán az ellenkező nem ruháját viselték – bizonyos egzotikusnak mondott eszmeiséggel rendelkező régiókban, a másik nem mímelése maga lett a kultusz része.
A szokottnál eltérő nemi viselkedés előfordulásának okai sokfélék lehetnek. Ezek meghatározása azonban nem ennek az írásnak a dolga. Ráadásul a 21. században tapasztaltak számos új jegyet is mutatnak, melyeknek a múltban nem volt nyomuk. Újdonságnak számít például a tény, hogy az azonos nemű párok a házassággal egyenlő jogú életközösséget követelnek. Hasonlóképpen az LMBTQ mozgalom igénye a sok száz nemi öntudatra, irányultságra és a családi lét alternatíváira. Míg mindez az egyén szabadságát volna hivatott biztosítani, valójában éppen azt éri el, hogy az szinte minden más dimenzióját elveszíti: az ember meghatározó identitásává a nemisége válik! A zűrzavar a rend ellentéte – ezért tanítja a Katolikus Egyház, hogy a homoszexualitás az isteni rendelés ellen való. Meddő. Önző, hiszen alapjaiban tagadja az új élet keletkezésének lehetőségét. Az emberben bujkáló trükkmester ihletése, az eredetit alkotni képtelen majomé, az utánzó és torzító „simia Dei” kísértése. Mint ahogy a hamis elképzelés is, miszerint a kereszténységen számonkérhető az elfogadás hiánya. Még maguk a keresztények is az ördög csapdájába esnek, amikor a mindenáron való befogadást, a feltétel nélküli türelmet hirdetik. A tolerancia azonban nem egyenlő a szeretettel. Azt jelenti: tedd, amit kedvesnek látsz; nem kell tőle tartanod, hogy megszólnak. A valódi szeretet azonban nem hagyhatja tétlenül, ha valaki saját romlásába dől!
Krisztusnak Titokzatos Testébe nem olvadhat olyan sejt, mely magában rejti a bomlás rákos elemeit. Ahogy nincs ott helye a bűnét bánni képtelennek, bármiféle bűn rabja is legyen! Az üdvösséghez nem elégséges jó embernek lenni – a Mennyországba csupán a szentek léphetnek… Más megközelítésben azt is mondhatnánk: aki a póker szabályai szerint akar játszani, ne a billiárdklubba kérje felvételét!
Valóban a szerelemről és elfogadásról szól?
Ahogy a szivárvány, úgy június hónapja is kisajátításra került. A nyár első hava a szexuális másság büszke megvallásának áldoztatott. Felvonulások és ünneplő menetek idénye lett, melyet a társadalom egyik fele önkívületben ünnepel, a másik fogcsikorgatva tűr. Békességet és szeretetet hirdeti, ám létével veri azt szét. Álságos is, hiszen a statisztikák szerint ezekben a partnerkapcsolatokban sokkal nagyobb az „élettárs” által elkövetett bántalmazás aránya, mint a heteroszexuális párok esetében. Az USA esetében például a leszbikus párok 44%-a közt fordul elő erőszak, a biszexuális nőket pedig 61% esetében éri bántalmazás – szemben a heteroszexuális nők 35%-ával. Négy transznemű középiskolás közül egy nemi erőszak áldozatává lesz. Az öngyilkossági arány a nemet váltók között 18-45%, ami elképesztő (www.hrc.org)! Mindezek okai között kétségtelenül jelen van a homo-, és transzfóbia; ám ennek betudni a hatalmas számokat felelőtlen, képmutató magaviselet! A mai világban könnyű utat téveszteni: még az érett felnőttek számára is egyre nagyobb útvesztőt jelent e kor. Az önmagukat kereső, kétségek közt őrlődő és válaszokat kereső tinédzserek számára a szexuális másságot ma már kitörési útvonalként festi meg a korszellem. Társat kínál a pártalannak, törődő közösséget ígér a magányosan tántorgónak. Az LGBTQ olyan, mint egy vallási közösség, szabadidős klub, zenei kultusz. Életcél, életérzés; melyhez azonnal jár az erkölcsi felsőbbség tudata, az áldozat kényelmes szerepe…
Büszkeség és balítélet Budapesten
Június utolsó hétvégéjén került sor Magyarország legnagyobb „büszkeség” felvonulására. Az utcákon és hidakon hömpölygő tömeget több százesre becsülik. Mindez annak ellenére történt, hogy az országgyűlés március közepén, túlnyomó többséggel fogadta el a törvényt, melynek értelmében minden olyan gyülekezés tilos, mely ellentétben áll a gyermekvédelemmel kapcsolatos döntésekkel. Az idevágó törvény kimondja, hogy:
„tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő, önazonosságtól való eltérést, a nem nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.”
Ennek érvényt szerezni a kormány többek közt arcfelismerő rendszerekkel kíván. A pénzbüntetés összege 16 eurónak megfelelő összegtől, 500 euróig terjedhet.
A menetet komoly politikai és jogi csatározások előzték meg. A kormány határozott fellépést ígért, ennek ellenére, soha nem látott embertömeg érkezett a fővárosba – köztük számos európai ország uniós képviselője, szám szerint legalább hetven.
Szlovák sajtóreakciók
A Pravda a hírrel kapcsolatban kiemeli, hogy Orbán Viktor a felvonulást visszataszítónak és szégyenletesnek nevezte. Az uniós képviselők véleménnyilvánítását – így többek közt az Európai Bizottság elnökének, Ursula von Leyennek – külföldi beavatkozásnak minősítette. Annál is inkább, mivel a kormányfő szerint a tömeg jelentős részét az ellenzéki politikusok által felhergelt polgárok alkották. Az aktuality.sk szintén Orbánra utal, aki kijelentette: a gyülekezést a rendőrség nem oszlatja fel, ugyanakkor a résztvevőknek tisztában kell lenniük a jogi következményekkel! Ezzel ellentétben Radványi Viktória szervező azt mondta, hogy a Pride résztvevői nemcsak önmagukért állnak ki, hanem azért, hogy Kelet-Európa országaiban ne hozzanak hasonló jellegű határozatokat – utalva a kifejezetten az esemény időtartamára felszerelt kamera-rendszerre. A Pride harmincadik eseményét Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere vette védnöksége alá, és azt a főváros rendezvényévé nyilvánította. Bár a legfelsőbb bíróság a rendőrségnek adott igazat, mely a Pride-felvonulást tiltással illette, a hatalmas tömeggel szemben nem alkalmazott kényszerítő erőt. Ezt emeli ki a Denník N, mely Szlovákiából érkező támogatókat is megkérdezett. A magyarul és szlovákul beszélő csoport, többek közt a „Gyüttünk! Felvidék is itt van!” táblát emelte magasra.
A TA3 hírtelevízió oldalán ismét a főpolgármestert idézi, aki facebook-bejegyzésében ironikusan megköszöni Orbán Viktornak a „toleráns társadalom propagálását.” A megkérdezett jelenlévők arról beszéltek, hogy itt többről van szó, mint a homoszexualitásról. A mostani Pride az utolsó alkalom, hogy a magyarok kiállhatnak jogaik mellett – idéz a csatorna riportere egy fiatal nőt. A felvonulás ellen tiltakozókat a jelentés főként szélsőjobboldaliként jelöli, és hangsúlyozza, hogy Magyarország az első EU tagállam, mely betiltotta a Pride-ot. Ebben Donald Trump adta az inspirációt Orbán Viktor számára.
Külföldi tudósítások
A BBC a vidámság és szórakozás képeivel kezdi beszámolóját. Elmondta, hogy az egyébként húsz perces gyalogutat, ezalkalommal három óra alatt tette meg a tömeg. A brit köztelevízió tudósítójának többen elmondták, hogy az orbáni tiltás miatt, dacból vettek részt a meneten. Az előző évi rendezvény 35 ezer résztvevőjéhez képest, most kétszáz ezer főt számolt a tömeg. Ebben sokan viseltek Orbán Viktort gúnyoló ruházatot, zászlókat. A végén a „rendőrtisztek tisztes távolságot tartottak, gyászosan nézve a partit, melyről őket kizárták.” – írja Nick Thorpe. A The Guardian is kiemeli a Pride politikai jellegét, kormány ellenes hangulatát. Jelentése arról szól, hogy a tömeg tiltakozás kézzelfogható volt a demokrácia intézményeinek és a törvény erejének aláásása miatt. A dühük jogos, hiszen a kormányfő bűnbakként kezeli a Pride-résztvevőit; és a Magyar Péter által jelentett politikai fenyegetés pánikjában cselekszik.
Az amerikai Politico az LGBTQ rendezvényt a Magyarország és az EU közötti viszály párhuzamába helyezi. Orbán Viktor országát a szövetség „egyre több gondot okozó” tagjának nevezi. Különösen aggályosnak nevezi az arcfelismerő rendszert, melyet a kormány az EU szabályaival ellentétesen használ. Az Al Jazeera azzal kezdi történetét, hogy a fesztivál résztvevői a populista jobboldali kormány tiltása ellenére gyűltek össze. Tudósítója szintén észrevette a kormányfőt gúnyoló plakátokat. Az általa kérdezett személy, a megmozdulást az elnyomás elleni cselekvésnek nevezi, illetve a gyülekezési jog érvényesítésének megvalósítását látja benne. Nem kerüli el figyelmét a fakeresztet hordozó ellentüntetők látványa, és Magyar Péter facebook posztja, melyben a Tisza párt elnöke, a Pride betiltásának szándékát „hatalmas öngólnak” mondja.
Miről is szólt a mostani Pride?
Attól függetlenül, hogy mit az olvasó mit gondol a másságtól, kénytelenek vagyunk felismerni, hogy a 2025. június 28-án, Budapesten lejátszódó történés csupán a felszínen szólt a szexuális szabadságról. A felvonulás rendkívül sok állampolgár számára adott ürügyet az elfojtott indulatok felszabadítására. Ma már tagadhatatlan tény, hogy a magyar társadalom mélységesen elégedetlen a kormány teljesítményével, a tizenöt éves hatalomgyakorlással. Az ország kétségbeejtően és ijesztő módon kettéosztott – a párthűség szószerint családokat szakít szét! Nagyon nehéz erkölcsi fölényre és a gyermekek védelmére hivatkozni, ha bizonyítható évtizedes gyökereű visszaélések éppen a hivatkozó soraiban lepleződnek le sorra. A szexuális erőszak, a gyermekek elleni vétek, melynek büntetésére a Szentírás is az egekbe kiált, nem világnézet kérdése! Nem attól lesz valaki gazember, mert szabadelvű, vagy konzeratív: a hatalom és a javak harácsolásának lehetősége vonzza a beteglelkűeket...
Az embereknek joguk van magyarságukhoz, akkor is ha melegek. A nemzeti hovatartozás anyanyelv, a mindannapi kultúra, nem utolsó sorban pedig a lelkiismeret kérdése. Annak megítélésére, hogy ki az „igaz magyar” semmiféle választott szerv és intézmény nem kapott sem jogot, sem megbízást. Gyengeségünk, hogy szeretünk gyűlölködni – különösen, ha a tekintéllyel rendelkező felment bennünket a felelősség alól! De ugyanígy bele is lehet fáradni az örökös félelmbe, a mindig eljövendő, árnyakból fenyegető örök ellenséggel való hadakozásba!
Az erőszaktól és a kétségbeesett tiltástól nem lesz valaki a normalitás bajnoka. A kereszténység viszont nem szociális klub, melybe bárki feltételek nélkül tagságot nyer!
fotó: pixabay.com
