2025. 09. 02. kedd - Dorina, Linda, Rebeka
Keresés
FRISS

Burke bíboros: „A szentmise radikális leegyszerűsítése a zsinat félreértése volt!"

Raymond Burke bíboros szerint a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus reform nem a zsinat szellemének hű megvalósulása, hanem sokkal inkább annak félreértése, sőt, ami a liturgiát illeti, inkább visszaélésről beszélhetünk. A hagyományos latin mise szépsége miatt ma egyre több fiatal fordul a régi rítus felé, míg az új mise és az ősi forma közötti folytonosság szerinte alig érzékelhető.

Miről olvashatnak a cikkben?

  • Burke bíboros bírálata: miért tartja a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus reformokat a zsinat félreértésének és „visszaélésnek".

  • A hagyományos latin mise szépsége: miért vonzza egyre inkább a fiatalokat szerte a világban.

  • Folytonosság és megszakítás: hogyan különböznek a tridenti és a vatikáni reformok, és miért „rideg” a mai új és régi rítus közötti kapcsolat.

  • „Egyházi wokeizmus" kritikája: mit ért a bíboros a múlt teljes elutasításán, és miért tartja ezt veszélyesnek.

  • A helyes istentisztelet szerepe: miért nélkülözhetetlen szerinte az „ad orientem mise” és a szent liturgia az erkölcsi élet szempontjából.

tradicni-katolici-MG-titulka-1.jpg

Az amerikai származású Raymond Burke bíboros, aki korábban az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bíróságát vezette, majd a máltai lovagrend patrónusa volt, az EWTN műsorvezetőjének, Raymond Arroyónak adott interjúban kijelentette: a tridenti zsinat (1545–1563) utáni reformokkal ellentétben a II. Vatikáni Zsinat után a mise formáját nem őrizték meg, hanem „drasztikusan megcsonkították".

„A tridenti reformok a rítus bizonyos elemeit módosították, de a formát megtartották, így 15 évszázadon át megmaradt a folytonosság. A II. Vatikáni Zsinat után viszont – nem a tanítás, hanem annak félreértelmezése miatt – a rítus radikálisan leegyszerűsödött" – fogalmazott Burke.
Szerinte a mai új és régi rítus közötti folytonosság nagyon nehezen követhető és alig tartható. „Nem lehet valamit, ami ennyire gazdag szépségben, egyszerűen lecsupaszítani a gyönyörű elemektől anélkül, hogy ne legyen következménye" – mondta.

  • A fiatalok a latin miséhez vonzódnak

Raymond Arroyo az interjúban megjegyezte: bármerre jár, a fiatalok mindenütt a hagyományos latin misét keresik. „Nashville-ben, New Orleansban, de Angliában is. Birminghamben, amikor a szemináriumban bemutatták az ősi római rítust, zsúfolásig megtelt a templom" – mondta.

Burke bíboros szerint ez a vonzerő a szépségben rejlik. „Ez a római rítus ősi formája, amely Nagy Szent Gergely pápa korától egészen a II. Vatikáni Zsinatig fennállt. Ez a szépség ragadja meg a fiatalokat" – hangsúlyozta.

  • „Egyházi wokeizmus"

A bíboros élesen bírálta a múlt teljes elutasításán alapuló szemléletet. A főpap szerint ez az úgynevezett egyházi wokeizmus azt állítja, hogy minden, ami a múltban volt, rossz, a mise formája sem jó, és új dolgot kell kitalálni. Ez azonban nem a zsinat szándéka volt – mondta.

Burke-BB-768x1152.jpg

  • Helyes istentisztelet és erkölcs

Burke hozzátette: a helyes istentisztelet alapvető az erkölcsi élethez. Ezért tartja különösen fontosnak, hogy a misét „ad orientem”, vagyis a tabernákulum és liturgikus kelet felé fordulva mutassák be. „Az imádság iránya nem mellékes – meghatározza azt, hogyan éljük meg hitünket és erkölcsünket" – mondta.

  • A lényeg… 

Burke bíboros szavai emlékeztetnek minket arra, hogy a liturgia mindig több puszta szokásnál vagy külsőségnél. A szentmise az egyház szíve, ahol találkozunk Krisztussal. Ezért fontos, hogy az ünneplésben a szépség, a méltóság és a tisztelet vezessen minket.

Ugyanakkor nem elég, ha csak a külsőségekre figyelünk. Hiba lenne, ha a hívek egymás fölé helyeznék magukat, és „jobb" vagy „rosszabb" katolikusnak tartanák a másikat aszerint, hogy a régi vagy az új rítust részesítik előnyben. A liturgia szépsége és ereje mindkét formában megélhető, ha igaz szívvel és az egyház hiteles lelkületével egyesülve végezzük. 

Fontos azt is látni, hogy visszaélések mindenütt előfordulhatnak: a régi misében éppúgy, mint az újban. Ezért a feladatunk nem egymás bírálata, hanem annak keresése, hogyan tudjuk a szent liturgiát méltósággal, Isten dicsőségére és a közösség épülésére ünnepelni.

A fiatalok vonzódása a latin, „régi miséhez”, üzenet lehet mindannyiunk számára: szívük mélyén az emberek ma is az isteni titok tapasztalatát keresik. A hagyomány és a megújulás helyes egyensúlyának megtalálása segíthet, hogy a szent liturgia valóban közelebb vigyen bennünket Istenhez. Ha ez a vita erőteljesen megjelenik a fiatalabb generáció körében, akik közül sokan éppen a latin mise szépségében fedezik fel újra a szent titok, a transzcendencia és az isteni közelség élményét, akkor paradox módon a „múlt rítusa” a jövő egyházát is alakíthatja.
Végső soron a liturgia szépsége akkor ragyog fel, ha benne Istennel találkozunk.

fotó: christianitas.sk, wikipedia.com