A szerelemre sokan életük legcsodásabb élményeként gondolnak. Az érzésre, amikor rózsaszín ködbe burkolódzva odavagyunk egymásért és a nap minden pillanatát együtt szeretnénk tölteni. Azonban vannak, akiknek a szerelem érzése egy magányos élmény. Egy örök vágyakozás valaki után, akit nem kaphatnak meg.
Hoztam egy idézetet, ami szerintem tökéletesen leírja ezt az érzést:
„Aztán van egy egészen másfajta szerelem, a legkegyetlenebb fajta, amelyik szinte megöli áldozatait. Úgy hívják: viszonzatlan szerelem! Na, én ennek a szakértője vagyok. A legtöbb szerelmi történet olyanokról szól, akik egymásba szeretnek. De mi van velünk, a többiekkel? Hol a mi történetünk? Azokról, akik magányosan szerelmesek. Mi vagyunk az egyoldalú vonzalmak áldozatai, mi vagyunk az elátkozott szerelmesek, a viszont nem szeretettek, a járóképes sebesültek, a fogyatékosok, akiknek nem jár remek parkolóhely.”
Az idézet a híres Holiday című filmben hangzik el.
Én most pontosan erről az érzésről szeretnék írni. Talán sokan megtapasztalják életük során legalább egyszer ezt az érzést, de vannak olyanok is, akik újra és újra ilyen helyzetben találják magukat. Azonban ez mindamellett, hogy rendkívül fájdalmas, ha huzamosabb ideig tapasztaljuk, nagyon negatív következményei is lehetnek.
Az ilyen szerelmek egyik velejáró érzése a csalódottság, ami újra és újra megjelenik. Az, hogy szembesülnünk kell azzal, hogy az érzelmeink nem érnek célba, és nem kapunk vissza belőlük, komoly önértékelési problémát okoz, ami mellé társulhat az örökös üresség érzése.
Azok az emberek, akik ilyen szerelemben vannak, az állandó reménykedés állapotában tudhatják magukat. Mindig jeleket keresnek, amik lehetnek akár nagyon aprók is, de azt érezhetik belőle, hogy szerelmükből talán visszajut hozzájuk valami. Azonban ez egy érzelmileg nagyon veszélyes ördögi kör, hiszen képesek felnagyítani, idealizálni helyzeteket, amiket aztán újabb csalódások követnek.
Ezek a kapcsolatok, nem csak jelenünkre, de a jövőnkre is nagyon erős hatással lehetnek. Ha egyszer meg kellett tapasztalnunk a közömbösség és az elutasítottság intenzív érzését, akkor későbbi kapcsolatainkban, akár tudat alatt, de félhetünk ezektől az érzésektől. Félünk, hogy az a személy, aki viszont szeret minket, vajon mikor fog elutasítani, eltávolodni. A szorongó kötődés is többnyire ilyen élmények miatt alakulhat ki bennünk. Ez pedig akár el is veheti a lehetőséget egy egészséges kapcsolat kialakításától, hiszen ilyenkor nem tudjuk tisztán látni a jelenlegi partnerünk és a múltbeli tapasztalataink közti különbséget. A reakcióinkat, gondolatainkat és érzéseinket a korábbi fájdalmak eredeztethetik.
Aki egyszer megtapasztalta a viszonzatlan szerelem érzését, gyakran benne marad az ilyen „kapcsolatokban”. Nem azért, mert jó neki ez az érzés, hanem mert aki hozzászokott ezekhez az idealizált képekhez, és hiába kellemetlen és nehéz, mégis ez az érzés okozza a biztonságot, a „megszokott” érzést. Egy idő után ezek a kapcsolódások eggyé válhatnak velünk, az identitásunkkal. Gyakran érezhetjük ebben a helyzetben, hogy még ilyen fájdalmasan, egyoldalúan is jobb kapcsolódni a másikhoz, minthogy egyáltalán ne legyen az életünk része.
Azonban ebből a helyzetből is van remény kigyógyulni. A helyzet felismerésével, terápiával, önszeretettel, önbecsüléssel és idővel feldolgozhatjuk ezeket a traumákat az életünkben. Nagyon fontos az, hogy ne hibáztassuk magunkat és azt a szeretetet, amit ennek a személynek szánnánk, szépen, fokozatosan kezdjük el odaadni saját magunknak.
fotó: Pixabay