Egyre ismertebb fogalom az úgynevezett kapunyitási pánik, mely jellemzően a fiatal felnőttek életében következik be a húszas évek elején. Az első diploma megszerzése nagyjából 22-23 éves kor köré tehető, mely amennyi örömmel, annyi kétséggel is telíti el a frissen végzett fiatalt. Keressen munkát, kezdjen el egy újabb szakot, alapítson családot, utazza be a világot, vagy mindezt egyszerre? Hirtelen azt sem tudja, merre induljon.
Nem segít a helyzeten, hogy mindenki szerint mást kellene csinálnia. Nyomás nehezedik rá a családjától, a párjától, a barátaitól, a környezetétől, s ami a legrosszabb- saját magától. Hiszen míg mások véleményét úgy-ahogy félre tudja tenni, a sajátját soha. Saját fejében mindenki hangja egyszerre szól hozzá, pattognak az érvek és ellenérvek. Úgy érzi, hogy kifut az időből, miközben még semmit sem ért el, de közben túl fiatalnak, gyengének és tapasztalatlannak érzi magát az élethez.
Néhány nap legszívesebben mindent csinálna, míg máskor inkább semmit. Elköltözne, de megszokott helyén is maradna, világot látna, de karriert is építene. Kipróbálná magát új területeken, de közben mostani tudását is mélyítené, fókuszálna önmagára, de közben párkapcsolatára is. Hirtelen rászakadt a létező összes szabadidő, épp, ahogyan egyetemi évei alatt várta- s hirtelen döntenie kell, mihez kezdjen vele. Fél a kudarctól, a csalódástól- attól, hogy mások csalódnak benne, és hogy ő csalódik saját magában.
Nem szeretné elvesztegetni a benne rejlő potenciált, melyet annyi éve emlegetnek szülei és tanárai, mégis úgy érzi, semmiben sem tud igazán kiteljesedni. Még mindig keres valamit, egy utat, mely igazán az övé, de közben bűntudata van, amiért nem állapodik már végre meg egy döntése mellett sem. Úgy érzi, most kell kiélnie magát, hiszen fiatal, de közben már öregnek is érzi magát oly sok mindenhez, ki mellett csak úgy elszaladtak a fiatalság évei anélkül, hogy valami maradandót alkotott volna. Irigyli azokat, kik tisztában vannak saját küldetésükkel, de közben élvezi privilégiumát, hogy belőle még bárki lehet.
Keresi a lehetőségeket, a nyitott kapukat, és folyamatosan küzd a belső és külső hangokkal, de főleg önmagával. Várja, hogy végre kitisztuljon előtte a kép, addig pedig csak járja az ismeretlen utakat, hátha rátalál arra, mit oly elszántan keres.
fotó: Pixabay
