Mindenkinek fontos lenne megtapasztalni önmaga erejét azelőtt, hogy belevágna egy tartós párkapcsolatba. Jó, ha tudunk számítani önmagunkra, hiszen akkor nem szükségből keresünk magunk mellé valakit, hanem őszinte vágyakozásból. Ha nem a magunk megsegítését várjuk tőle, hanem egy egészséges, egymást építő jövőképet, hol mi is legalább annyit tudunk beleadni a kapcsolatba, mint társunk, akkor sokkal valódibb, sokkal intimebb kapcsolódást teremthetünk meg kettőnk között.
Életünk során sokféle párkapcsolatban megfordulunk, azonban az egyedüllét megélése is legalább olyan fontos önmagunk megismeréséhez. Egyedülállóként úgy erősítjük önbizalmunkat, hogy az nem mástól függő, hanem belülről fakad, ezáltal tartósabb is lesz. Emellett ki tudjuk magunkban alakítani az ősbizalmat saját magunk felé, hogy ne mindig kívülről várjuk a segítséget, hanem meg tudjunk küzdeni dolgainkkal egyedül is. Fontos önállóságra nevelni önmagunkat, hiszen sosem tudhatjuk, mit hoz az élet. Fontosak a kapcsolatok és fontos a kötődés, de nem előnyös, ha csak párban vagyunk valakik - egyedül is találjuk meg a helyünket a világban. Így kapcsolataink is sokkal stabilabbak lesznek, hiszen személyiségünket nem alakítjuk a másik kénye-kedve szerint, nem fogjuk rájuk formálni saját magunkat, hanem magabiztosan és erősen állhatunk párunk mellett, mint egy erős, önmagában is értékes egyén.
Megemlítendő azonban a másik oldal is, amikor valaki már annyira régóta van egyedül, hogy elfelejt kapcsolatban funkcionálni. Úgy alakítja az évek alatt az életét, hogy csak önmagára rendezkedik be, és már görcsösen ragaszkodik függetlenségéhez, hiszen ezt ismeri és ezt tudja kezelni. Nehezen enged be másokat, fél, hogy felrúgják az oly bevált harmóniát, amit ő gondosan kiépítgetett magának. Annyira profi szintre fejlesztette az erős, független szerepet, hogy nem tud engedni ebből, még annak a kedvéért se, akiért megérné áttörni érzelmi falait.
Ilyen esetekben épp az előzőnek az ellentétét kell elsajátítania, és felfedezni, hogy mostani személyisége hogyan tud párban működni. Nem kell lejjebb adnia abból, amit megteremtett magának, meg kell tanulnia azonban partnerként viselkedni. Ezek az emberek hajlamosabbak elnyomni a másikat, mivel szabadságukhoz ragaszkodnak minden áron - megfosztva ezzel partnerüket sajátjuktól. Itt is igaz, hogy fontos az önálló személyiség megmaradása, az legyen azonban kompromisszumképes és rugalmas annyira, hogy ne izolálódjon el minden érzelmi közelségtől.
Olyan partnert kell ebben az esetben találni, aki önmaga is erős személyiség, határozott elképzelésekkel és hasonló értékrenddel. Így építeni fogják egymást a szárnyak letörése helyett, hiszen mindketten tisztában vannak vele, hogy mit igényel társuk, és nem veszi kezdetét egy soha véget nem érő hatalmi harc.
fotó: Pixabay
