Ilyen-olyan választások. A végeredmény szinte mindig ugyanaz. A szép ígéretek, a nagyszerű elképzelések, a tenni akarás, hamar tovaszállnak. Maradnak a szavak. Hogy mi egy vérből valók vagyunk. Hogy együtt erősek leszünk. Hogy most sikerülni fog.
Jön majd a nyolcadik felvonás. Az első hét nem hozott tapsvihart. Hét bukás a parlamenti, ill. az EU-s választásokon. Pénz, paripa, fegyver volt az “anyaországból”. A pénz - nem tudhatom - elfogyott, vagy legalábbis fogyóban van? A paripa nem hallgat a vezényszóra? A fegyver meg elavult? Ki tudja?
Forró Krisztián nyomdát vett, s várja a következő megbízatást, Világi Oszkár már 100 százalékban ihatja a Tiltott Csíki Sört, Gubík László Martoson fogadja Orbán Viktor gratulációját, Gyimesi György meg nem akar nyolcadszor is veszíteni.
A Nemzet Nagyasszonya, Czimbalmosné Molnár Éva, az egykori tiszavirág-életű nagykövet, majd a magyarországi Felvidéki Főosztály vezetője nyugdíjba vonult. Bár nem igen sok hír található erről: valószínű, nem világrengető dolog. Lesz más…
A “véleményformáló” lapok főszerkesztői egymás torkának estek Gubík megválasztása után…
Csak lenne már valamiféle autonómia. Belepusztulnánk. Mindenki főnök akarna lenni. Még akkor is, ha teszem azt, csupán néhány karikát szerezne.
Ennyi röviden… Innen, e csodás Felvidékről! A korszakváltás idején, kettőezer-huszonnégy október idusához közeledvén.
fotó: pixabay
