Este lett és reggel: az ötödik nap. Aztán szólt Isten: „Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint.” Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó. (Ter 1.23-25.)
Ki vagy te, ember? A teremtés folyamatában a hatodik napon világot látó lény, ki vagy te? Te két lábon járó, érzelmekre és gondolatokra képes alkotás, ki vagy te? Számolni és olvasni tudó, recitálni és ételt előállítani képes, a földet megművelni, s a termést learatni, feldolgozni, rosszabb, keservesebb időkre félretenni, felhalmozni képes teremtmény: ki vagy te?
Isten áldozatos munkájának ötödik napján, amikor megalkotta a háziállatokat: a tehenet, a bikát, a disznót, a birkát, a kecskét, a lovat, a tyúkot, a kakast, a kacsát meg a libát...! Ki voltál te akkor, ember? Mi voltál te akkor, ember? Egy terv voltál. Isten pompás, hatalmas terve. Lement a Nap, narancs sugarakat lövellve az égre és minden vizek fodrozódó hullámaiba. Eltelt a ötödik nap, és jött a hatodik. És akkor megteremtett Isten téged, ember. És fogadott téged az ég kékje, a Nap szikrázása, a vizek hűsítő kortya, a madarak röpte, a vizek élőlényeinek szivárványszíne, a mezők állatainak látványa, a csúszómászók a talpad alatt, és a háziállatok, akik szeretettel, bizalommal bólintottak feléd.
És mit tettél, ember, te, a teremtés koronája? Puskát fogtál a te háziállatodra, Isten teremtményére, mely előtted lelte meg életét e világban, puskát fogtál rá, és meghúztad a ravaszt! Mert az övéi között volt egy vagy kettő vagy három, ami megbetegedett.
Baka, Medve, Csiliznyárad, Lúcs. Fekete betűkkel, fekete háttérrel, fekete gondolatok szülte fekete érzéssel, fekete lélekkel vésődnek be e települések nevei a naponta írt történelembe. Felütötte a fejét a ragadós száj- és körömfájás az állatfarmokon. Fertőző betegség, ami nagyon gyorsan terjed. Széllel, ruházaton, járművek kerekein. Kivédhetetlen. És a háziállatok pofájában habzik a nyál.
Öt éve már, hogy megjelent a Covid. Egymástól kaptuk el, és féltünk és rettegtünk. Védekezés? Elkülönítés, karantén, távolságtartás. Áldozatokkal bár, de átvészeltük. Imádkoztunk és meghallgatásra találtunk. Légy hát isteni, ember! Emlékezz: neked nem kellett a más kezétől jövő haláltól félned, mikor megbetegedtél! Mikor a társad, a gyermeked, a szülőd volt veszélyben! Nem volt senki, aki elvezette volna, hogy végezzen vele! Hát miért teszed ezt, ember, a háziállatoddal? Isten teremtményével?
Feketébe borult a Csallóköz. Isten ötödik napon teremtett csodáit, a háziállatokat mészárolták halomba. Pedig lehetne másként is, Istennek tetsző módon is. Csak az ember, az EMBER már nem tudja, kicsoda! Azt hiszi, ő Isten.
fotó: pixabay