Jó ember vagyok? - erre a kérdésre nem könnyű válaszolni, hiszen legtöbbször a teljes önismeret hiányzik életünkből. Gyakran az is nehézséget okoz, hogy magunk számára sem tudjuk megfogalmazni, mit jelent nekünk vagy másoknak az, hogy JÓ EMBER.
Ha csak egy köntös lenne, amit fel s le vesz az ember magáról, a pozitív megítélés érdekében, akkor az csak a PÓZEMBERSÉGET jelentené. Vajon mit is jelent jó embernek lenni? Az emberek jóságról alkotott elképzelései vallásonként, kultúránként vagy nevelésenként változnak, de van néhány közös szál, amiben a legtöbb ember egyetért, mint például a kedvesség és az őszinteség, az empátia, az együttérzés, a nagylelkűség, a tisztesség, a feddhetetlenség és a felelősségvállalás.
Látható, hogy kultúrától és neveléstől függetlenül a jó ember a közösségben nyilvánul meg, elsősorban a másik emberhez viszonyában, a közösségében jelenítődik meg. Bárkiből lehet JÓ EMBER!
Minden embernek megvannak a saját egyedi és sok esetben megismételhetetlen tehetségei és ajándékai, amelyek túlmutatnak önmagán, s amik ösztönzik arra, hogy megossza őket a világgal. Ahhoz, hogy tehetségünk kamatoztatása mások számára is pozitív hatást tudjon jelenteni, fontos, hogy önmagunk értékeit: tulajdonságait, képességeit és készségeit felismerjük, azokkal jól bánjunk és ne visszaéljünk. Az így szerzett rugalmasságunk, következetességünk és a helyes önszeretetből fakadó magabiztosságunk pedig olyan erőforrássá válhat mások számára, amely ösztönzőleg hat a saját fejlődésükre is.
Begubózva, őrizve a TV előtt a kanapét, önmagunk köldökét bámulva, nem válhatunk jó emberré. Amikor olyan új élményeket keresünk, amelyek szélesítik a látókörünket, vagy társaságban megéljük a felszabadult együttlétből fakadó örömet, amikor nem feszengünk és pózolunk, hanem önmagunk tehetségét tevékenyen mások javára is kamatoztatjuk, akkor képessé válunk megőrizni életünk érdekességét és rendkívüliségét.
A számunkra örömet fakasztó tevékenységek pozitívabb gondolkodásmódra sarkallnak és a beteljesülés érzését keltik számunkra, így képessé válunk meglátni, hogy "a felhők felett mindig süt a nap", így a felismerés okozta békés derünk ezen hektikus és békétlen világunkba mások számára biztonságot és végső soron megbékélést eredményezhet.
Hogyan váljunk jó emberré? Megpróbálni türelmesnek lenni és a pillanatban élni ahelyett, hogy egyik dologról a másikra ugrál gondolata, vagy fizikuma gyakorlást kíván, nem megy egyik napról a másikra.
A jó ember számára is nehéz e világ forgatagában lelassítani és élvezni az egyszerű dolgokat, de már felfedezte, hogy hihetetlenül értékes és érdekes is egyben. Hétköznapi egyszerű, már szinte észrevehetetlen megnyilvánulással is segíthetünk a másik emberen. Ilyen a reggeli köszöntés, és az őszinte, alakoskodás nélküli mosoly, amely nagyon gyógyító hatással bír az emberi lélekre. Már a nap kezdetén azt érzi tőle a köszöntött ember, hogy fontos a személye, valaki őt észre vette, nem felejtette el. Ez a fajta kedvesség sokat segíthet, a saját és mások látásmódjának alakításában.
Késznek lenni arra, hogy megbocsáss valakinek nehéz feladat, de annak felismerése, hogy a megbocsátás nem a jogos harag érzetén múlik, hanem egy döntés, amit az alapján hozunk meg, hogy tudjuk az emberek emberek és hibákat követnek el. A megbocsátás folyamat, ahol a döntés az, hogy nem hibáztatom tovább a másikat, elengedem a hozzá fűződő rossz és békétlen érzést, és arra összpontosítok, ami jó.
Amikor megbocsátunk, elengedjük a neheztelést, a haragot, a keserűséget és a zűrzavart, együttérzőbbé válunk magunk és mások irányába, így már nem ítélkezünk mások felett sem könnyedén. Úgy élni, hogy nem ítélkezek mások felett és segíteni másokat a legjobb tudásunk szerint talán minden ember feladata.
Az emberi kedvesség, irgalmasság és nagylelkűség hatalmas változást hoz az ember életébe, olyan hatást kelt, amely messze túlmutat önmagán. Jellé válik a világban és az a hír járja róla - amire titkon mindenki vágyik-, a világban, hogy "Ő, egy JÓ EMBER".
fotó: Freepik