Kiskorunk óta azt tanítják nekünk, hogy legyünk kedvesek embertársainkkal, tisztelettel beszéljünk mindenkivel, pontosan úgy, ahogy szeretnénk, hogy mások beszéljenek velünk. Arról azonban nagyon kevés szó esik, hogy hogyan beszéljünk önmagunkkal.
Miért számít olyan természetesnek az, hogy másokkal szemben megválogassuk a szavainkat, viszont a magunk felé irányuló belső kommunikációnk nagy százalékában olyan szavakat használunk, amikkel sebet ejtünk saját lelkünkön? Egy kósza negatív, lekicsinylő gondolatot belső mantrává, elhitt ténnyé lehet tenni, ha túl sokat ismételjük. Ezek a gondolatok berögzülnek és elhisszük magunkról, hogy nem vagyunk képesek bizonyos dolgokra, nem hiszünk a képességeinkben. A jó hír azonban az, hogy ha a pozitív, megerősítő gondolatokat hangosítjuk fel bennünk, akkor azok is be tudnak rögzülni idővel.
Ha valamit elhibázunk, vagy nem sikerül úgy, ahogyan szeretnénk, egyből lehülyézzük önmagunkat, azt mondjuk: „Elbuktam... Tiszta idióta vagyok, tudtam, hogy nem fog sikerülni.”
Helyette azonban mondhatnánk azt is: „Hibáztam, és ennek most nem örülök. De ez az egy eset nem minősít engem. Itt a lehetőség, hogy tanuljak a hibáimból és aztán elengedem ezt a történést.”
Az elmének bizonyítékokra van szüksége. Mindig olyan élethelyzeteket, történéseket keres, amivel belső hiedelmeinket (akár negatívak, akár pozitívak) alá tudja támasztani. Hiszen nem a boldogságra, hanem a túlélésre van programozva. De mi átírhatjuk ezt a programot azzal, hogy megváltoztatjuk a belső hangunkat és kivesszük a mikrofont a lehúzó hangok kezéből.
Ha eddig azt tanultad, hogy beszélj másokkal úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled beszéljenek, akkor meleg szívvel ajánlom, hogy ezentúl menj mélyebbre és legyen az célod, hogy úgy beszélj ÖNMAGADDAL, ahogyan azzal az emberrel beszélnél, akit a legjobban szeretsz.
Ha a belső kommunikációd megváltozik, megváltozik a kommunikációd a környezeteddel és a világgal.
Ezzel azt is tudni fogod, hogy hol vannak a határaid, mások meddig mehetnek el veled szemben, egyből felismered, ha tiszteletlenül beszélnek veled és magad iránt érzett tiszteleted miatt ezt nem fogod megengedni többé. Illetve, ha magadnak megadod azt, amire szükséged van, már nem lesz szükséged egy külső forrástól várni rá.
Hogyan várhatnád el, hogy valaki tiszteljen és megbecsüljön, ha te magad lenézed és nem szereted azt, aki vagy?
Ha önmagadat nem szereted, akkor rengeteg trigerpontod van még, amiket az emberek kedvükre tudnak nyomogatni. Ha megszereted önmagadat, azzal lehetőséget adsz más minőségű kapcsolatoknak is, amikben nem a másik feledet, hanem egy másik egészt találsz majd.
Kérlek, tedd fel magadnak a kérdést: Eddig hogyan beszéltem magammal, mit gondoltam magamról?
Hidd el, mindig tudsz változtatni… ha akarsz!
szerző: Gyenese Mónika
fotó: Pixabay
