Sokan már egészen fiatalon, iskola mellett belekóstolnak a munka világába, pénz- és tapasztalatgyűjtés céljából. Ilyenkor általában többféle munkakörben kipróbálják magunkat, belekóstolva a kereskedelem vagy a vendéglátás világába, esetleg a szórakoztatóiparba. Minél több helyen dolgoznak, annál többet látnak - és sokszor bizony nem túl szépeket. De miért tiltakoznak egyre inkább a fiatalok a társadalom által elfogadott munkamorál ellen - és vajon igazuk van?
A fiatal úgyse szól…
Csakis a legszerencsésebbek tudták elkerülni azokat a diákmunkákat, ahol a főnökség úgy tekintett alkalmazottjaira, mint a rabszolgákra. A tapasztalatlanság és kurázsi hiánya gyakran melegágya a kihasználásnak, hiszen szinte gyerekként igen kevesen mernek kiállni saját jogaikért. Így tehetik meg, hogy munkaórát és bónuszokat figyelmen kívül hagyva dolgoztatják a diákokat, sokszor szünet és megfelelő fizetés nélkül. Minél fiatalabb az illető, annál kevesebb összehasonlítási alapja van, így talán csak utólag tűnik fel a kizsigerelés és az igazságtalanság ténye.
A magánéletet a munkához, és nem fordítva…
Manapság egyre központibb téma az önmegvalósítás, az én-idő és a munka-magánélet egyensúly. A jól bejáratott rend szerint azonban a privát életet kell a munkához igazítani, s nem pedig a munkát a privát élethez. Míg ez 10-20-30 éve jól működött, a 21. században igen nagy ellenállást vált ki a fiatalokból, akik már a munkán túli lényegét is látják az életnek.
Sokan nem tudják elfogadni azt, hogy mindennapjaik csupán munkaórákból állnak, sokkal többre lenne igényük.
Nem véletlen, hogy egyre többen hajlanak a vállalkozói lét felé, hol maguknak szabhatják meg a feltételeket és a munkára fordított időt, illetve energiát.
Egyre nehezebb bekorlátozni a fiatalságot - s bár ez sokaknak nem tetszik, véleményem szerint hosszútávon pozitív hozadékkal járhat.
Egy nagyobb hatalom érdekében…
Nem utolsó sorban az az igényük is megnövekedett a fiataloknak, hogy valamit önmagukért hozzanak létre, s ne más javára. Míg régen teljesen megszokott volt, hogy a valódi profitból egyedül a tulajdonos kap, s az alkalmazottak az ő keze alá, s az ő érdekében dolgoznak, mára ez megváltozott.
Egyre többen szeretnének maradandót alkotni, kiteljesedni karrierjükben, de mindezt nem valaki beosztottjaként, hanem saját magukért.
Egyre nagyobb rá az igény, hogy saját munkájuk gyümölcsét ne más arassa le, s akaratukat egyre jobban sikerül érvényesíteni.
De hová vezet ez…?
Erre a kérdésre senki sem látja előre a választ, hiszem azonban, hogy nagyfokú változásokon fog átesni a munkaerőpiac a következő évtizedekben, ahogy az egyre fiatalabb generációk munkába állnak.
A személyes siker igénye fokozatosan leváltja a meghúzódásba való beletörődést, ami talán az egész kőbe vésett rendszert megbolygatja. A fiatalok mindig is szerettek forradalmakat indítani, s ez most sincs másképp - a kérdés csak az, hogy meddig jutnak el?
fotó: Pixabay