A barátság alapvetően egy fantasztikus dolog, életünk legértékesebb kapcsolatai közé sorolható. Együtt növünk fel, tanulunk egymástól, átkísérjük egymást az élet viharain, örömben és bánatban fogjuk egymás kezét. Való igaz, hogy életünk során a szerelmek jönnek-mennek, az igaz barátságok azonban örökké tarthatnak. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha akár csak egy ilyen ember is van az életünkben, akivel ilyen mély és ösztönös szeretet köt össze bennünket.
Azonban a baráti kapcsolatok sem idilliek egytől egyig, erről azonban egészen kevés szó esik. Bármely kapcsolat mérgezővé válhat idővel, és ez alól a barátságok sem képeznek kivételt. Gyakran esünk abba a hitbe, hogy egy nem működő barátságból könnyű kilépni, hiszen mégsem a párunkról van szó, akivel közös jövőt tervezünk a nehézségek ellenére is. A valóság azonban sokszor nem ezt igazolja, hiszen a barátainkhoz ugyanúgy, ha néha nem jobban kötődünk, mint szerelmünkhöz. Sokszor hosszabbra visszanyúló ismeretségről van szó, amely talán már több kapcsolatunkat is túlélte, így az elválás gondolata gyakran ébreszt bennünk bűntudatot és magánytól való félelmet. Azonban fontos kihangsúlyozni, hogy míg ezeknek a kapcsolatoknak is az előnyét szolgálják az időnkénti konfliktusok és összecsiszolódások, a rendszeres veszekedés itt sem vezet semmi jóra.
Több okból is elmérgesedhet baráti viszonyunk. Az egyik leggyakoribb, hogy bár több éves barátságról van szó, az élet más irányba terelt bennünket, és a két út már nem fér meg egymás mellett olyan jól, mint eddig. A változás mindenki életében természetes, azonban míg magunknál büszkén vállaljuk azt, addig másnál ezt sokszor nehéz elfogadni, tolerálni. Szükségünk lenne arra a személyre, aki ő régen volt, ezt számon is kérjük rajta, azonban, ha magunkba nézünk sokszor rájövünk, hogy már mi sem vagyunk ugyanazok. Ilyenkor hagyni kell időt magunknak, hogy megismerjük új énjeinket, és megnézzük, jóban tudnak-e lenni újra, vagy szabadjára kell engedni a másikat.
Akár egy úton haladunk, akár külön-külön, a siker mindenkihez máskor és máshogy ér el. Míg az egészséges kapcsolatokban örülünk egymás sikerének, addig kevésbé ideális esetben felüti a fejét az irigység, mely irtó gyorsan elmérgesítheti a barátságot. Valóban nem mindig könnyű őszinte boldogsággal nézni más szárnyalását, ha mi éppen a földön fekszünk, azonban az egymás iránt érzett tiszteletnek és büszkeségnek felül kellene ezen kerekednie. Amennyiben nem sikerül, úgy gyakran érezhetjük a szabotálás szándékát a másik felől, aki igyekszik letörni önbizalmunkat, elérve ezzel, hogy ne távolodjunk el túl messzire tőle.
Az eltávolodást említve fontos érinteni a túlzott kisajátítást is, mely önálló életünk kialakításában fokozottan akadályozhat. Természetes, hogy az évek során új embereket ismerünk és kedvelünk meg, új barátságaink és párkapcsolataink alakulnak ki. Ennek egy folytonos áramlata van, senkinek sem tenne jót, ha egész életünket egyetlen emberre támaszkodva élnénk le, minden új impulzustól elzárva magunkat. Nagy a különbség aközött, hogy elhanyagoljuk meglévő barátainkat az új kapcsolatoknak köszönhetően, vagy csak beengedünk új embereket az életünkbe, a meglévő barátaink mellé. Ha az utóbbi történt, ez a személy azonban még így is féltékenységet áraszt magából, az egy idő után fojtogató lesz számunkra. Senki sem szereti, ha lekorlátozzák, főleg, ha az teszi ezt, akinek a leginkább szárnyunk bontogatására kellene ösztönözni. Ezzel a hozzáállással általában csak egyre távolabb lök minket, miközben épp a magához láncolás volt az eredeti cél. Gyakran az lesz a történet vége, hogy bár eredetileg megfért volna a szívünkben a régi barát is az újak mellett, ő löki ki onnan saját magát, másokra hivatkozva.
Nem egyszerűek a felnőttkori barátságok, hiszen addigra már mindenkinek megvan a maga élete, melyeket gyakran kimondottan nehéz összeegyeztetni. Nem elvárható, hogy ugyanannyi időt töltsünk együtt, mint fiatal korunkban, azonban, ha mindkét fél kellően érett, akkor meg lehet találni az egyensúlyt. Viszont, ha érezzük, hogy egy barátság már inkább csak a frusztráció forrását jelenti, mintsem a békéét vagy felszabadulásét, akkor érdemes a mélyére nézni és adott esetben elengedni azt. A barátságok mind azért vannak, hogy könnyítsék az életünket, és véletlenül sem azért, hogy nehezítsék azt.
szerző: Kiss Dóra
fotó: Pixabay
