A kötődéselmélet John Bowlby brit pszichológus nevéhez fűződik, aki évtizedekkel ezelőtt bebizonyította, hogy a szülői neveltetés nagymértékben befolyásolja a felnőttkori kapcsolatainkat. A különböző gyermekkori tapasztalatok szignifikánsan megjelennek a saját későbbi döntéseinkben, legtöbbször tudattalan módon. Ösztönösen belénk van kódolva a családi minták megismétlésére való törekvés, akkor is, ha azok fájdalmasak vagy önkárosítóak.
Sok-sok gyermeknek meg kell küzdenie a szülői szeretetért, aminek ideális esetben ösztönösnek és feltétel nélkülinek kellene lennie. Senkinek sem szabadna megtapasztalnia, hogy milyen az, ha elvárásoktól és a folytonos bizonyítástól függ a törődés. Ezek az emberek már kiskoruktól kezdve kevésnek és értéktelennek gondolják magukat, hiszen megállás nélkül tenniük kellett azért, hogy elegek legyenek mások szemében.
Ha kiskorunkban megszoktuk, hogy a gyengéd törődés csak bizonyos esetekben jár, nagyon nehéz ezt a berögződést kitörölni az agyunkból. Megtanultuk, hogy a figyelmet ki kell érdemelni, és ha egyszer meg is kapjuk azt, akkor sem fog örökké tartani. Bármikor visszavehetik, nem konstans a személy viselkedése felénk, sokkal inkább hangulattól és körülményektől függő. Ha egyik pillanatban a szülő odaforduló és bizalmas, a másikban azonban rideg és elutasító, akkor egy idő után megszokjuk a szeretet kiszámíthatatlan hullámzását. A jobb pillanatokban lubickolunk a kapott gyengédségben, máskor azonban éhesen sóvárgunk utána, és igyekszünk elérni, hogy újra a miénk legyen.
Ha ezt a dinamikát tanultuk meg gyermekként, akkor a saját párkapcsolatainkban is nehezen fogunk jól funkcionálni. Bár egy káros mintáról van szó, ezek is megszokottá és komfortossá válnak az évek során. Egy egészségesen működő családban azt tanulja meg a gyermek, hogy a szeretet állandó és ő meg is érdemli azt, pusztán a létezésével. Akiben azonban az előbbiekben felsorolt hiedelmek mélyültek el, ő később tudat alatt ugyanezt igyekszik megismételni. Így ezek az emberek hajlamosak olyan partnereket kiszemelni maguknak, akik figyelmükkel néha megajándékozzák őket, máskor azonban ridegen megvonják azt. Érzelmileg elérhetetlen emberekhez vonzódnak, hiszen szüleik is azok voltak, így nincsenek is vele tisztában, hogy milyen ösztönösen bízni és kapcsolódni. A kiszámíthatóság és a bizalom ismeretlen számukra, folytonos bizonyítási vágy van bennük, hogy megmutassák: érdemesek a szeretetre. Összefonódik számukra a gyengédség a küzdelemmel.
Gyakran az érzelmileg elérhető partnerek unalmasnak tűnnek a sérült emberek számára, nem tudják a helyén kezelni a helyzetet, ha azt nem az elutasítástól való félelem vezérli. Gyakran összetévesztik a szerelmet a szorongással, és éveken keresztül olyan emberek után vágyakoznak, akik ambivalens módon viselkednek velük. Igyekeznek megtörni a mintákat, ezzel is feloldozást remélve a múlttól, azonban legtöbbször csak megismétlik azt. Próbálják elérni, hogy az adott személy végre felismerje értéküket, feltétel nélkül, ha már a szülők nem ezt tették. Saját érzelmi elérhetetlenségüket leplezik azzal, hogy hasonló személyiségekbe szeretnek bele. Így kevésbé kell szembenézniük legnagyobb félelmükkel: mások közel engedésével.
szerző: Kiss Dóra
fotó: Freepik
