Kezünkben tartjuk diplománkat, megkapjuk az előléptetést, lefutjuk a maratont, de valami mégse kattan a helyére. Az öröm helyett, amit az eredményeknek hoznia kellene, gyakran csak a következő kihívás körvonalai jelennek meg a szemünk előtt. Miért van az, hogy a siker édes pillanatának élvezete helyett máris a következő lépcsőfokot keressük, mintha a jelen nem lenne elég?
A háttérben meghúzódó magyarázatok
Sikerlista
A jelenség hátterében több tényező is áll, az egyik legfontosabb ok a társadalmi normákban keresendő. A modern világ a teljesítményt és a mérhető eredményeket helyezi előtérbe, és gyakran az alapján ítél meg bennünket, hogy mit pipáltunk ki a „sikerlistánkon”. Ez a külső nyomás szinte természetessé teszi, hogy saját értékünket is a sikerek számában mérjük. De amíg ezeket a mérföldköveket belső elégedettség és büszkeség nélkül éljük meg, könnyen üresnek érezhetjük őket.
Elismerés iránti vágy
A másik fontos tényező az elismerés iránti vágyunk. Az emberi kapcsolatokban az odafigyelés és a mások által adott pozitív visszacsatolás létszükséglet. Amikor nem kapjuk meg az elismerést – vagy úgy érezzük, hogy nem kapunk belőle eleget –, hajlamosak vagyunk lekicsinyíteni saját munkánkat. Ha valaki más érné el ugyanazt, amit mi, talán csodálnánk érte, de a saját eredményeinket kevésbé tartjuk értékesnek. Ez az önbizalomhiány egy ördögi körbe taszíthat: nem állunk meg ünnepelni, hanem azt gondoljuk, hogy egy újabb siker majd helyreteszi az érzéseinket. De természetesen a következőnél sem válunk elégedetté, sőt- az űr csak egyre nagyobb és nagyobb lesz.
Előrehaladási kényszer
Emellett ott van a folyamatos előrehaladás kényszere is. Ez részben evolúciós hajlam: az ember a kezdetektől fogva kereste a fejlődési lehetőségeket, az új megoldásokat. Ugyanakkor ez a hajlam mára az önmagunkkal szembeni túlzott elvárások egyik motorja lett. Nem ismerjük fel, hogy a sikernek nem csupán az elérésében van értéke, hanem abban is, hogy megéljük azt. Ha a „mi lesz a következő lépés?” kérdés tölti ki az elménket, a jelen pillanat jelentősége eltörpül.
Hogyan változtathatunk mindezen?
Ahhoz, hogy kitörjünk ebből a spirálból, érdemes tudatosítani, hogy a siker valódi értékét az adja, ha képesek vagyunk megállni és megbecsülni azt. Ünnepeljük meg az eredményeinket, és próbáljuk meg elismerni önmagunkat, függetlenül attól, hogy mások mit mondanak. Az elégedettség ugyanis nem automatikusan jön a sikerrel; tanulni kell, hogyan váljunk képessé az elért célok megélésére.
A boldogság kulcsa sokszor nem a jövőben, hanem a jelenben rejlik – abban a pillanatban, amikor felismerjük, hogy amiért annyit dolgoztunk, valóban értékes. Ha ezt tudatosítjuk, talán nemcsak egy újabb kipipált tétel lesz az életünk, hanem egy olyan tapasztalat, amely valódi elégedettséget ad.
fotó: Pixabay
