Az emberi lélek, valamint az emberi kapcsolatok dinamikája sokszor rejtélyes és bonyolult. Az a jelenség, hogy egyes emberek iránti szeretet és elismerés csak haláluk után válik igazán nyilvánvalóvá, régóta fennálló kérdés. Miért tűnik úgy, hogy gyakran csak a halál pillanatában, vagy azt követően értékeljük igazán az embereket?
Amikor valaki meghal, az életének lezárása visszavonhatatlan valósággá válik. Ekkor sokan elkezdenek gondolkodni, hogy mit veszítettek el. A halott múltbeli tetteit, szavait és személyiségét máshogy látják, hiszen azok többé már nem ismételhetők meg. A veszteség és a fájdalom nosztalgikus érzést kelt. A közös emlékeink megszépülnek bennünk, a hibák, amelyeket addig kritizáltunk, kevésbé tűnnek fontosnak. Gyakran ekkor vesszük észre, hogy egy személy mennyire meghatározó volt az életünkben. De már nincs többé. A felismerés miatt sokkal nagyobb tisztelettel és szeretettel tekintünk vissza rá. A halál bekövetkeztekor gyakran idealizáljuk az elhunyt személyt.
"A halottakról jót vagy semmit"
– tartja a mondás. A halottak rossz színben való feltüntetése sok helyen tabunak számít. Ezért amikor valaki meghal, a pozitív tulajdonságok és cselekedetek felnagyítódnak. Az idealizálás védelmi mechanizmusként is működik. A gyászolók számára könnyebb feldolgozni a veszteséget, ha az eltávozottat tökéletesnek látják.
Az emberek manapság rettentően el vannak foglalva a saját életükkel, problémáikkal. A mindennapi élet sodrása alatt gyakran nem értékeljük azokat, akik körülöttünk vannak. A barátságokat, családi kapcsolatokat és szerelmeket gyakran természetesnek vesszük, mivel az emberek folyamatosan ott vannak az életünkben. Sokszor csak akkor ébredünk rá, hogy mennyit jelentettek, amikor már nincsenek ott.
Az emberi kapcsolatokban kulcsfontosságú lenne az érzelmek kifejezése még életükben, hiszen a halál után már csak a sajnálat és a visszatekintés marad. A halál arra figyelmeztet bennünket, hogy azokat az embereket, akik fontosak számunkra, mindennap becsüljük meg, és ne csak akkor, amikor már nem lehetnek velük.
fotó: Pixabay
