Alakítjuk az életünket, elérjük a céljainkat, építjük a jövőnket, s mégis, mindig kifelé tekintgetünk. Mindig keresünk valakit, aki meglátja fáradozásainkat és megdicsér minket, valakit, aki felfigyel ránk. De miért nem elégszünk meg azzal, ha elismerjük saját dicsőségeinket, erényeinket? Miért sóvárgunk mindig mások kedves szavai után?
A mindennapi életben…
Ha egyik reggel szépen sikerül a sminkünk, alig tudjuk megállni, hogy ne osszuk meg valamelyik közösségi média platformon azt, bókokat várva. Sikeres vizsgáink eredményére visszacsatolást várunk, hogy mások szerint is jól teljesítettünk. Az edzőterem közepén fél szemmel kutatjuk, hátha valaki a mi alakunk után epedezik. A szórakozóhelyeken várnánk, hogy leszólítsanak, még akkor is, ha boldog párkapcsolatban élünk, és élből elutasítanánk azt.
Miért igényeljük a külső figyelmet?
Természetesen az első magyarázat az önbizalom hiánya, amivel manapság igen sokan küzdenek. A média hatása sem segít egy egészséges önértékelés kialakításában, így minden dicséret-morzsáért megküzdenénk egymással, gyakran akár a valóság elferdítésével. Azonban ez önmagában nem magyarázza, hogy miért keressük folyton vadidegen emberek figyelmét.
A megszokás hatása
Élhetünk a világ legboldogabb párkapcsolatában, akkor is vágyunk - még ha nem is ismerjük be - mások bókjaira. Ez egyrészről az egónk simogatásáról szól, arról, hogy szeretjük magát a tudatot, miszerint hiába van valakink, mások fantáziáját is beindítjuk. A másik ok azonban a megszokás hatása - egy idő után hozzá tudunk szokni a szeretteink elismeréséhez. Bár minden ember más, és tartogat meglepetéseket, minél inkább ismerjük, annál jobban tudjuk előre, hogy mire számíthatunk tőle.
Így egy olyan bók, elismerés vagy dicséret, mely a kapcsolat elején levett bennünket a lábunkról, egy idő után kiválthat belőlünk egyfajta immunitást.
Mit jelent mindez?
Természetesen nem azt, hogy már kevésbé szeretjük azokat az embereket, akiknek az elismeréséhez valamelyest hozzászoktunk. Csupán azt, hogy mint mindenben, ebben is várjuk a megújulást - s egy külsős vélemény sokszor ezt hozza magával. Fontos azonban, hogy míg ez egy természetes igény, addig is ne függjünk tőle oly módon, hogy az komolyan befolyásolhassa akár önértékelésünket, akár kapcsolatainkat. Beszéljünk a környezetünkkel, próbáljunk közös megoldásokat keresni annak érdekében, hogy ne idegenektől várjunk visszacsatolásokra. Ez lehet a kommunikáció átalakítása, elismerő szavak személyre szabása vagy a kevesebb néha több elv követése. Emellett alakítsuk ki a saját mantráinkat, melyek ezekben az esetekben segíthetnek, s ami a legfontosabb: találjuk meg saját értékünket mások hangja nélkül is.
fotó: Pixabay