Mindannyiunkat más-más impulzusok érnek életünk során, hiszen más emberekkel vagyunk körülvéve és más tapasztalatok jönnek velünk szembe. Megvannak a magunk örömei és küzdelmei, egyedi életutunk csak ránk jellemző abban a formában, ahogyan mi alakítjuk azt. Minden magasság és mélység a miénk, még ha másoké kívülről imponálóbb is. Hajlamosak vagyunk mindig arra vágyni, ami a másé, pedig saját életünkben kiteljesedni a legnagyobb erény.
„A szomszéd fűje mindig zöldebb”
- szól a közismert mondás, ami az emberi természet alappillérét, az irigységet jeleníti meg. Könnyű felértékelni mások sikereit, amikor nem látjuk a mögötte meghúzódó munkát, vagy vágyakozni életkörülményeire, ha nem látunk azok mélyére. Ösztönből hasonlítjuk magunkat a többiekhez, pedig, ha jól belegondolunk, senki világát nem ismerjük olyan pontosan, mint a sajátunkat. Sokszor nem tudjuk, hogy mi juttatta őt oda, ahol most van, már csak a végeredményt látjuk.
Nem tudhatjuk, ki, vagy mi segítette, esetleg gátolta őt annak a megszerzésében, ami most az övé, a saját utunkat azonban kristálytisztán látjuk. Éppen ezért fontos felismerni, mennyire a kezünkben van saját sorsunk irányítása, még ha sokszor nem is így érezzük. Dönthetünk úgy, hogy úszunk az árral, és hagyjuk, hogy elteljen felettünk az élet, különösebb erőfeszítés nélkül. Így nagy eséllyel sok kudarctól megkíméljük magunkat, azonban legalább ugyanennyi sikertől is. Hiszem, hogy tartalmasabb az az élet, ami megtapasztalt hideget és meleget, s nem elégedett meg a kellemesen langyossal.
Ehhez az kell, hogy merjünk szembenézni a múltunkkal, a démonjainkkal, mindennel, ami hátráltat bennünket az előrehaladásban. Senki más küzdelméért nem vagyunk felelősek, a sajátunkért viszont igen. Mint ahogyan a szépet sem érdemes összehasonlítani, úgy a nehézségeket sem, hiszen mindenkinek az a hegy tűnik megmászhatatlannak, ami előtt éppen áll. Sem felértékelni, sem lekicsinyíteni nem szabad a küzdelmeinket, hiszen mi vagyunk a saját bőrünkben, mi érezzük át saját érzéseinket és nem más. Lehet, hogy problémáink mások számára elhanyagolhatóak, meg kell tanulni azonban validálni, és komolyan venni saját érzéseinket. Ha valamit nehéznek gondolunk, ne érezzünk szégyent miatta, hiszen mindenki más erősségekkel és gyengepontokkal is rendelkezik. Ismerjük meg sajátjainkat, és tanuljunk meg azokkal kiteljesedni.
Siklósi Örs szavaival zárnám, aki jól összefoglalta nehéz élethelyzete közepén a lényeget:
„Szeretném ezt az üzenetet közvetíteni, hogy az életnél nincs semmi fontosabb. Akármekkora a hegyed, mászd mosolyogva, örülj annak, hogy élhetsz, és ne félig üresnek, hanem félig telinek lásd a pohárban a vizet.”
Vigye ezt a gondolatot mindenki magával a nehezebb napokra.
fotó: Pixabay
