Úgy tartja a mondás, hogy semmi sem állandó, kivéve a változás. Akkor miért keressük mégis önmagunkat, és mi a garancia arra, hogy ha ma megtaláljuk, az még holnap is aktuális lesz?
Önmegvalósítás, önismeret…
Rendkívül elterjedt lett manapság a hétköznapi pszichológia ismerete, ami az emberiség egyik leghasznosabb trendje. Egyre többen vallják, hogy önismeret nélkül nehéz stabil párkapcsolatot, karriert vagy személyiséget építeni.
Így egyre többen foglalkoznak tudatosan saját magukkal, megismerve értékrendjüket, vágyaikat és képességeiket. Elindulnak az önmegvalósítás útján, miután úgy érzik, hogy végre tisztában vannak önmagukkal - majd hirtelen meginognak.
Hogy lehet az, hogy ami eddig hajtóerőként szolgált, most kevésbé önazonos? Mi változott időközben? Ezekre a kérdésekre igen egyszerű a válasz: mi változtunk.
De akkor mi önazonos?
Milliónyi apró atomból épülünk fel, melyek folyamatosan változnak. Hatással vannak rájuk tapasztalataink, beszélgetéseink, impulzusaink, és minden, amivel egy nap érintkezünk. Hiába bogozzuk ki, hogy kik is vagyunk és mire is vágyunk - ahogyan változik a világ, úgy változunk mi is folyamatosan.
Sokszor ezt csak akkor vesszük észre, amikor már mérföldekre vagyunk korábbi énünktől. Akkor is csak azért, mert hirtelen kényelmetlenné válik az eddig komfortos életünk, az, amit eddig úgy szerettünk. Kevésbé találjuk önmagunkat a munkánkban, a kapcsolatainkban és saját bőrünkben, úgy érezzük, hogy teljesen elveszítettük önmagunkat.
Elveszíteni, majd újra megtalálni
Ilyenkor azonban nem elveszítjük önmagunkat - épp ellenkezőleg, éppen újra megtaláljuk. Természetesen az átmeneti időszak kellően kényelmetlen, de éppen csak annyira, hogy kimozduljunk a megszokottból.
Ha megtesszük az első lépést, onnantól már egészen könnyű összerakni, hogy kivé is váltunk most. Sosem vagyunk elveszve, csak a régi mechanizmusok már nem működnek, újakat pedig még nem volt alkalmunk kialakítani.
Életen át tartó utazás
Ijesztő, amikor nem látjuk előre az irányt, amerre haladunk, főleg, ha elégedettek voltunk azzal, akik voltunk.
Ám nem elég elégedettnek lenni - szeretni kell és a lényünk legmélyében érezni az autentikus énünket. Ha ez hiányzik, akkor bizony van még hová fejlődni.
Az önismeret nem egy olyan tudás, melyet egyszer elsajátítunk, s onnantól örökké a miénk. Ez egy életen át tartó utazás, egy folyamatos változás, melyet hagyni kell, s nem gátolni.
fotó: Pixabay