Van sztárügyvéd, sztárorvos, sztárfotós, sztárszakács, sztárpap. Aztán van kiábrándult, talpnyaló, nyálas, törtető meg bármi. És végül: van okos, bölcs, becsületes ember is! Hála Istennek!
Van ember, “kisember”: rosszakaró, bosszúálló, örökké elégedetlen, akit mindenki és minden zavar.
De van nemes-szívű, nagylelkű, megbocsátó meg igaz is. És van Ember. Így, nagybetűvel, nagybetűsen. Adventben (is) őket kell keresni.
Úgy vagyunk, hogy egyre kevesebb a régi, öreg, bölcs ember. Hiánycikk ez a mai világban! Nem volt egyetemi végzettségük, nem jártak elit-gimnáziumba, “csak” bölcsek voltak. Ma már ez nem is divat. Ma vannak influenszerek, megmondó emberek, fotelharcosok, mindentudó bölcsek. Akik - ahogy mondani szoktuk - mindenütt voltak, mindent láttak már. Ismerik az összes tudományt, egyszerűen sztárok a maguk kis világában.
Valamikor az igazi sztár az volt, aki valamit alkotott. Aki előbbre vitte a világot. Aki felfedezett valamit. Most nem kell tudni túl sokat: jó legyen az imázs, a többi majd jön.
Mindig kedveltem azokat az embereket, akik ambiciózusak voltak. Akik valamit tettek annak érdekében, hogy álmaik valóra váljanak. Akik nem azt várták, hogy a sült galamb a szájukba repül. Akik megdolgoztak a sikerért. Ha ilyen ember válik sztárrá, akkor minden rendben van. De belőlük nem túl sok van.
Adventben keressük a jó embereket. Az igazi sztárokat, a “szív sztárjait”. Igaz, nem nyüzsögnek az utcán, a templomban sem, de vannak. Ha nem is túl sokan, ahogy fentebb írtam, még mindig elegen.
És hát! Legyünk mi is sztárok! Nem influenszerek, nem “sztárezek” vagy “sztárazok”, hanem egy kicsit szív-sztárok. Ez a legjobb. Ez a legtartósabb. Ez a legmaradandóbb…
fotó: Freepik
