Kisgyermekként a tündérmesék elhitetik velünk, hogy el fog jönni értünk a szőke herceg fehér lovon, s onnantól boldogan élünk, míg meg nem halunk. Majd telnek-múlnak az évek, és fokozatosan ránk szakad a valóság. Ekkor elgondolkodunk: valóban csak a mesékben léteznek olyan férfiak, akik így bánnak a nőkkel? Nekünk pedig már csak a beletörődés jutott?
Modern mérce a férfiasságban
A mai férfiakból eltűnni látszik minden, mit egy romantikus lelkű lány keresne. Véleményem szerint két véglet van. Az egyik, amikor egy férfi erővel és hanggal igyekszik rátermettségét bizonyítani, szinte állatias viselkedést produkálva. Ekkor, mintha számára ismeretlen lenne a gyengédség fogalma, mindenkire játékszerként tekint, s magányában látja erényét. Ezek a férfiak azok, kik a nők lelkesedésének letörésében lelik örömüket, s saját adottságaikat fitogtatva igyekeznek őket elcsábítani. Majd persze használt rongyként rúgják őket arrébb, hiszen egy éjszakánál tovább nincs rájuk szükség.
A másik véglet pedig, amikor férfi szerepét elutasítva benne ragad gyermeki énjében, s párjától édesanyjára emlékeztető gondoskodást remél. Ő az, kinek kezéből kiesik a csavarhúzó, a randik szervezését mindig a nőre bízza, s mosógépet még csak reklámban látott. Ambíciói a nullához közelednek, önállóan nem boldogul az életben, és az érett gondolatok helyén csupán ürességet találni.
Túl nagyok lennének az elvárásaink?
Nem csak a mesék rovására írható, hogy a legtöbb nőnek egyik véglet sem felel meg. A modern világ rengeteg érzékeny, ám mégis erős nőt nevelt ki, kik már nem függeni szeretnének párjuktól. Támaszra vágynak, kiket cserébe ők is megtámaszthatnak, ha a szükség éppen úgy kívánja.
Az előbb jellemzett férfiak azonban ezt nem teszik lehetővé - az egyik, akárcsak egy sziklafal, míg a másik egy soha fel nem növő gyerek.
Valóban az elvárásainkkal van probléma, ha szerető, mégis magabiztos férfit kívánunk magunk mellé? Vagy a férfiasság veszett el valahol útközben?
Tisztelet a kivételnek…
Határozottan állíthatom, hogy minél több időt töltünk az ellenkező nem társaságában, annál könnyebben elveszthetjük a reményt, hogy ránk is vár valaki.
Ám szerencsére vannak kivételek, nem is akármilyenek, csak sokszor még azelőtt feladjuk, hogy megtalálhatnánk őket. Manapság sok-sok nő lejjebb ad elvárásaiból, hiszen vallják, hogy „bármi jobb az egyedüllétnél”.
Sokszor fel sem ismerik, hogy mennyire nem felel meg partnerük elvárásaiknak, csak akkor, ha meglátják az ellenpéldát. Akik vannak, léteznek, csak ebben az életnek nevezett káoszban könnyen elvesznek a tömegben.
Talán nem szőke az a herceg, és valószínűleg nem lovon igyekszik felénk - mégis érdemes kivárni, és nem fejet hajtani a mai világ normái előtt.
fotó: Pixabay
