Patakparton, erdőszélen sétálva vagy akár az autó ablakán kitekintve nem kerüli el az ember figyelmét a magasra nőtt fák lombját ellepő jókora boglyas fészkek látványa. Némelyik akácon nyolc-tíz hatalmas golyószerű gubanc is befészkelte magát az ágak közé. Az örökzöld gombolyagnak nagyon szépen csengő neve van: fagyöngy.
Télen hófehér bogyóival gyönyörű dísze a karácsonyi girlandoknak. Ám ha az anyatesten, a fa lombján elszaporodik, mint az tájainkon tapasztalható, már nem nyújt annyira szívderítő látványt.
Az élősködő fagyöngy kiszívja a növényből a tápanyagot, a fa képtelen saját lombját táplálni, és kiszárad.
Nem ez történik-e azzal a nemzettel is, amelynek testén, akárcsak a fa lombján, elszaporodnak a társadalom „vérét szívó” haszonlesők, élősködők, ingyenélők és spekulánsok?
Nem hiú remény annak a nemzetnek a felvirágoztatására várni, amelyet az arányos, releváns munka nélkül gazdagodók és vagyonfelhalmozók trösztjei, a népet hazug ideológiákkal butítók és ebből busás hasznot húzók érdekcsoportjai fojtogatnak?
fotó: pixabay
