„Nem vagyok sem Henri, sem Boulad, az vagyok, akivé a kapott anyagból felépítettem magam” – olvasom az ismert jezsuita lelkiségi író meghökkentő mondatát.
Fejtsük fel a gondolatot: tényleg, arról, hogy hová születünk, így a nevünkről sem mi döntünk. Ám a nevünkkel jár egy „csomag”, amelyet életünk során magunknak kell fokozatosan kibontanunk, és építkeznünk belőle. Valamennyiünknek feladata van a világban, és ehhez a feladathoz, küldetéshez önneveléssel, önépítéssel fel kell nőnünk.
Ahogy Boulad fogalmaz:
„A középszerűség is bűn. Át kell gondolni az életemet. Felelősségem van. Mindaz, amit kaptam, nem az enyém. A világ megváltoztatására kaptam. Ne panaszkodjunk a világra! Gondoljuk végig: mi mit tehetünk, hogy megváltozzon? Ne utasítsuk vissza a szolgálatot, menjünk a problémák elébe! Politikai szerep, szociális feladat, kis tettek a családban, kis tettek magammal kapcsolatban.”
Tegyük mindezt kellő bölcsességgel, mert:
„A bölcsesség több, mint a tudás. A bölcsesség volt a legelső a teremtésben, ez tölti meg lélekkel a világot” – írja Henri Boulad.
fotó: pixabay.com
