Megyünk a télbe. Nyirkos ködszitáló reggelek, esővel, havazással tetézett szürke napok.
A megfogyatkozott fénnyel mintha a mi kedvünk is szinkronban lenne. Morcosak vagyunk, hajlamosabbak a zsörtölődésre, kötekedésre. Pedig csak egy kis önuralom és tudatosság kell, elég egy mosoly, és máris fényt, derűt varázsolhatunk környezetünkbe. Egy ismeretlen szerző bölcs intelme szerint:
„A mosoly semmibe sem kerül, mégis nagy értéke van. Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Pillanatig él csak, de az emléke örökre megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy ne lehetne gazdagabb tőle. Boldogabbá teszi az otthont, táplálja a jó barátokat, és a barátság biztos jele. Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak és a természet legjobb orvossága a bajok ellen. Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni, vagy ellopni. Csak önként lehet adni! EZÉRT HÁT MOSOLYOGJ!”
fotó: pixabay.com
