Napról napra közeledünk a minden évben újra és újra megélt csodához. Készülődünk, ötletelünk, mivel is tehetnénk egymás számára szebbé, élményszerűbbé a karácsonyt, ezt a varázslatos ünnepet.
A legkisebbek izgatottan várják az ajándékosztó Jézuskát. A csínytevést ugyan nehéz kizárni, de legalább megtorpannak kissé, mert tudják, valaki figyeli őket odafentről. Tapasztalatból mondom, mert a minap velük töltöttem egy egész napot. Ezért is volt egy médiamentes, pontosabban egy traumatizáló hírektől mentes napom. De nem álltam meg, késő este megnyitottam néhány híroldalt, bár ne tettem volna: a nemzeti parlamentben olyan törvényjavaslatokról tárgyaltak, amelyek miatt a legsötétebb diktatúrák is „elpirulnának”.
Mindeközben a társadalom döntő többsége által megválasztott, annak bizalmát élvező „tisztes honatyák” otrombán hajba kaptak egymással.
Nem csoda, lehet-e tiszta lelkiismerettel, higgadtan dönteni egy feljelentgetőket, besúgókat védelmező hivatal létrehozataláról? Vagy, ami számunkra még fájdalmasabb, egy olyan törvényjavaslatot elfogadni, amely börtönnel büntetné a szégyenteljes Beneš-dekrétumok „megkérdőjelezését”.
És ha mindez egy napra nem lett volna elég: miközben folynak az orosz-ukrán háború lezárását sürgető béketárgyalások, a NATO-főtitkár hidegvérrel kijelenti, fel kell készülnünk egy olyan háborúra, amilyet a nagyszüleink is átéltek…
Nos, úgy látszik, nekünk vezetőinktől ilyen „karácsonyi ajándék” jár, miután Jézuskát már csaknem kiüldözték Európából.
fotó: pixabay.com
