„Csak az a miénk, amit másnak adtunk” – idézi Mező Misi énekes-zenészt az egyik családi magazin, de énekel erről Ákos és talán más is.
És jól teszi, mert mély igazság rejtezik ebben a rövid mondatban. Közismert a szólást: jobb adni, mint kapni. De azt ismerjük el, kapni sem rossz. Szeretteinktől azonban nem feltétlenül tárgyi ajándékot várunk.
„Karácsony tájékán sokakban felmerül a vágy, hogy az ajándékozás kényszere nélkül, a tárgyak árában mért szeretet helyett, milyen jó volna, csak a szívünk melegét adni” – írja Papp Lajos.
Ám ha körültekintünk szűkebb vagy tágabb környezetünkben, számos olyan helyzettel találkozunk, amikor ennél többre van szükség. Arra, hogy anyagi javainkból való adakozással segítsünk rászoruló embertársainkon. És nem mindegy, mindezt milyen lelkülettel tesszük, mutat rá Charles Dickens neves angol író:
„Valahányszor a közeledő karácsonyra gondoltam (...), kellemes, megbocsátó, jótékony, nyugalmas időszakként gondoltam rá; az évnek egyetlen olyan szakaszára, mikor az emberek egyként kitárják addig elzárt szívüket, és a sír felé tartó utazáson útitársakként gondolnak a náluk szegényebbekre, nem pedig mint holmi idegen fajra, amely másfelé utazik.”
Erről szól a karácsony.
fotó: pixabay.com
