„Ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég” – ugye, ismerősen cseng ez a kedves slágerrészlet?
Sajnos igazságtartalma is tagadhatatlan. Az ünnepek elmúltával belezuhanunk a mindennapok szemellenzős szürkeségébe. De nem kell, hogy így legyen. Ha szokásos újévi fogadkozásaink közül csak egyet kiemelve, mondjuk megpróbáljuk magunkban legyőzni a közönyt, és a környezetünk iránt több empátiával kezdjük az új évet, az már komoly célkitűzés. Erről konkrétabban Csirmaz Luca pszichológus így fogalmaz:
„Nem tetszik az, ha behunyjuk a szemünket a bántás láttára, csak azért, mert valaki mással történik. Nem tudok azonosulni azzal, hogy folyamatosan méricskéljük, vajon mennyi hasznunk van valamiből, és az alapján döntjük el azt, mi miként viselkedünk majd valakivel. Szerintem a világ attól lesz jobb hely, ha vannak benne olyan momentumok, amikor olyan dolgokat is csinálunk, amiket nem lenne muszáj. Kiállunk azért, aki éppen gyenge. Megerősítünk valakit, akit már csak egy hajszál tart össze. Szeretünk, akkor is, amikor nem könnyű szeretni. Odafigyelünk arra, akire más nem tud. Megtörjük a csendet, amikor kényelmesebb lenne belesimulni abba.”
Békés, boldog új esztendőt mindannyiunknak!
fotó: pixabay.com