„Életfilozófiám: a nő mindennap kapjon figyelmet – ne kampányszerűen az év egy napján. Tehát nem tartom a nőnapot március 8-án, de az év minden napján annak szellemében élek” – vallja Levente Péter.
Sőt, Halász Judit ennél tovább lép:
„Mindig elgondolkoztat, ha nőnap, ha anyák napja van, miért kell erről külön megemlékezni? Hiszen az lenne a természetes, ha minden nap gyereknap, nőnap, anyák, sőt apák napja lenne.”
Van benne igazság, de azért kellenek az ünnepek, amelyek egy-egy témát, jelenséget, társadalmi csoportot reflektorfénybe állítanak, ráirányítva a figyelmet. Ilyen a mai nap is, amikor nagyobb a forgalom a virágboltokban, ez az ünnep gyöngéd gondolatokat ébreszt a sok férfi fejében és hálát a szívükben:
„Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és jó voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. (...) Köszönet a nőknek, köszönet.” (Márai Sándor)
fotó: pixabay.com