Ugye, sokan emlékszünk még Arany János A fülemile című szatirikus versére. A költő finom humorral meséli el két szomszéd történetét, akiknek bizony nem több, mint a diófa ágán Istent önfeledten dicsérő fülemüle hajnali füttye is elég ahhoz, hogy hajba kapjanak egymással.
Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyü nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen;
Hanem a mi Péter-Pálunk
Háza körűl mást találunk:
Zenebonát, örök patvart,
Majd felfordítják az udvart;
Rossz szomszédság: török átok,
S ők nem igen jó barátok.
Mint tudjuk, az atyafiak perre mentek, s az igazságos bíró jobb és bal zsebe is jó kövérre duzzadt a salamoni döntés nyomán. Arany versének tárgyát úgy vezeti be, mintha valami régmúlt esetet készülne megénekelni. Aztán kiderül, hogy a komikus jelenet azért nem annyira régi. A vers zárszava pedig jó adag iróniával megállapítja:
Milyen szép dolog, hogy már ma
Nem történik ilyes lárma,
Össze a szomszéd se zördül,
A rokonság
Csupa jóság…
1854-et írtak akkor, és ez sajnos ma is – kiváltképp vidéken – csak keserű humorral konstatálható.
fotó: pixabay.com
