Istenem, mennyi az éhező kisgyerek Afrikában! Milyen nyomorúságos körülmények között élnek azok a családok. Évszázadokon keresztül kizsákmányolták őket a nyugati nagyhatalmak, amelyek lakossága most jólétben él, szinte luxus körülmények között nőhetnek fel a gyermekeik, már ha vannak.
– Egy időben folyton ezt hallgattam egy társaságban. Különösen is a társaság egy tagja méltatlankodott előszeretettel a világban eluralkodott igazságtalanság láttán. Krokodilkönnyeket hullajtott a világ éhezői, nélkülözői felett, megható írásokban támogatta erkölcsileg a missziókat. De a város utcáin a kezét felé nyújtó kéregetők láttán ismét csak bölcselkedni kezdett: nem érdemes pénzt adni nekik, ki tudja, mire költik. Meghát ott van a második szomszédban a szinte magatehetetlen Paula néni. Micsoda emberek vannak, tudomása szerint valahol van egy lánya, hát miért nem gondoskodik az anyjáról. Persze az is lehet, a lánya is olyan helyzetben van, hogy magáról sem képes gondoskodni.
– Nos, az emberiséget könnyebb szeretni, mint a hajléktalant vagy Paula nénit…
