Megéri! Mert az emberfia kap hozzá egy hatszáz eurót érő kártyát, mellyel feltöltheti elektromos járművét. Most már kevesebbet adnak, csak ötszáz eurós kártyát.
De adhatnának 0,- eurósat is. Legalább akkor nem csapnák be az ügyfelet. Mert ugyan 600 eurósat ígértek, de rögtön nem tudták átadni a kártyát. A jövő héten…
Viszont: a következő héten szabadságon volt a főnökasszony. Az azt követő héten a főnökasszony főnöke volt szabadságon, így hát nem sikerült elintézni a kártyát. Semmi baj! Még egy hét és rendben lesz, mondta a helyi üzlet főnökasszonya. Akkor már ő is és a főnöke is munkában lesz. Csakhogy ezen a héten a beszállító cég vezetője volt szabadságon. Jó, jó, mondja az emberfia, semmi gond: még egy hét.
Elérkezett a nagy nap. Végre! A főnökasszony a munkahelyén, a főnökasszony főnöke a munkahelyén, a beszállító nyilatkozott…
Ajjaj! Gond van! Hát az emberfia már kapott engedményt, flottakedvezményt arra az egy elektromos autóra. Most derült ki. Mert a főnökasszony tévedett, amikor megígérte a kártyát, a főnökasszony főnöke tévedett, amikor megjött a szabadságról, s próbálta flottul elintézni az engedményt. A beszállító meg rájött, talán az éppen flottul kezelt ügyből kifolyólag, hogy flottakedvezményt adtak. Így ezzel befejeződött a kedvezmények halmaza, nem baj, mit ígértek…
A reklám még sokáig ott függött az eladó oldalán. Később már csak ötszáz eurót ígértek. Emberünk meg azon gondolkozott, mi van, ha valaki megint autót vesz. És a főnökasszony szabadságon lesz, a főnökasszony főnöke meg a következő héten, a beszállító meg ismét flottul kezeli majd a flottakedvezményt.
Flottul önmaga részére.
Amúgy meg: ugye elveszíteni egy ügyfelet, aki évente több autót vásárol, érdemes?! Igazán érdemes. Hatszáz eurót megér.
A főnökasszony, a főnökasszony főnöke, a beszállító… Mindegyikük nagy dicséretet érdemel… A hírnév az hírnév. Kifejezetten és határozottan.
Ja… Nehogy elfelejtsem! Nem adnak semmilyen kedvezményt. Se 500, se 600 eurot. Semmit!
Már bezárt az üzlet…
fotó: freepik.com
