2026. 11. 19. csütörtök - Erzsébet, Alžbeta
Keresés
FRISS

Lé helyett könyvet lőtt a komáromi gulyáságyú

Gulyást főzni mindenki tud. Elronthatatlan. Olyan íratlan vagy éppen kőbe vésett igazság ez, mint az, hogy az életben bármi megtörténhet, hogy a munkában nincs barátság, vagy hogy széllel szemben nem érdemes ezt-azt csinálni. De vajon a biztos mindig biztos-e? Érdemes lenne elbeszélgetni erről az amcsikkal, akik makarónival meg darált hússal készítik a maguk gulyását, vagy a csehekkel, akik meg virslivel. Bár az sem elhallgatható tény, hogy A mi kis falunk sorozat Bazsója versenygulyására is úgy jártak a falusiak, mint a legyek. Hogy mitől verseny? Mindent bele. Amit a hűtőszekrény megtermett, még apja, Mokri szívgyógyszerét is. A gulyás ugyanis sok mindent kibír. Mert, ahogyan jelen írás főszereplője, Pásztó Tamás grafikus, A bazi nagy gulyás sztori című könyv szerzője mondja: sokszor nem is az alapanyagok, a hozzávalók hangsúlyosak, hanem az étel készítői meg az ő történeteik.

IMG20261117210256.jpg
Mint a duda, úgy jóllakunk vele. Forrás: Kalmár Csaba

„Apám lábszárból és nyakból szerette főzni a gulyást, a hús egy részét megpörkölte előtte, köménnyel, borssal és paprikával fűszerezte, és mindig tett bele gulyáskrémet: ez ellen, amikor saját konyhám lett, én rendszeresen berzenkedni kezdtem, de ő ehhez ragaszkodott, nyilván még abból az időből volt fontos neki, mikor Magyarország csodás egzotikumát jelentették azok a narancsszínű tubusok...”

 – írja Dragomán György egypercesében, ami ugyan a gulyáslevesről szól, ám teljesen egyedi hozzávalóként benne „fürdik” maga az író és az ő szeretett édesapja is. A magyarság nemzeti étele, sőt, tovább megyek: nemzeti büszkesége lett ez nem túl bonyolult egytálétel, ami tulajdonképpen 39 évnyi történelmi korszakot, társadalmi berendezkedést, politikai országimázst is szimbolizált a rendszerváltozás előtti időszakban. Nem véletlen hát, hogy múzsája és mozgatórugója lett nemcsak a gasztronómia területén maradandót alkotó szakácsoknak, hanem az irodalom művelőinek is. 

IMG20261114164618.jpg
Balról: Ficza József, a könyvbemutató estjének házigazdája, Pásztó Tamás, a könyv szerzője, Gaál István kiadó és Múcska József marketinges. Forrás: Kalmár Csaba

„Beszereztem egy csomó könyvet, több nyelven, mert a bográcsozás mellett egyre inkább érdekelt a gulyás. Mindent tudni akartam róla. Az egyik alapmű, ami nagyon sokat adott, Kisbán Eszter írása, Népi kultúra, közkultúra, jelkép: A gulyás, pörkölt, paprikás (Életmód és tradíció 4.). Aztán szembe jött a felismerés, hogy bár a világ a gulyást a magyarok népi eledelének tartja, számos ország van, ahol szintén készítik és fogyasztják a saját szájízük szerint. Magyarországon kívül további hét államban szerepel a nemzeti ételek listáján. Persze ahány ház, annyi szokás – és éppen ez az, ami indulásra késztetett. Vettem egy havi vonatjegyet, és azzal az elhatározással vágtam bele a gasztrokalandba, hogy a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén és szűkebb régiójában végigegyem a nációk gulyásait”

– szólt a gyújtózsinórról Pásztó Tamás, miután megkapta a mikrofont a The Beat This zenekartól, akik néhány pompásan áthangszerelt dalt játszottak a legendás The Beatles formációtól. A koncertnek is teret adó rendezvény a komáromi Locals bárban zajlott, ahová Tamás barátai, ismerősei és rajongói érkeztek meg, és igyekeztek elfoglalni minden talpalatnyi helyet. Igen, rajongói, hiszen ki ne tudna azonosulni egy fiatalemberrel, akinek ambíciói között az szerepelt az első helyen, hogy végigegye, végigigya fél Európát, közben ismerkedjen, fogásokat lessen el, tanuljon és aktív szereplője legyen megismételhetetlen történeteknek. A rendezvény középpontjában mégsem Tamás állt, nem is a másik két jó barát, akikkel együtt dolgoztak a művön, hanem maga a könyv, a 447 oldalas, kemény kötésű, pompás papírra nyomtatott, színes és finom A bazi nagy gulyás sztori kötet.

IMG20261117210651.jpg
Megdöbbentő kulináris élvezetek A bazi nagy gulyás sztoriban. Forrás: Kalmár Csaba

„Az út során gyorsan kiderült számomra, hogy maga a gulyás valójában csupán egy gyűjtőfogalom, és nem is annyira az ételről szól, mint az aköré épült kultuszról, történetekről, emberekről. Minden gulyásnak megvolt a maga ízes sztorija, és minden asztalnál páratlan párbeszédindítóként működött. Ennek felismerése vezetett el ahhoz a gondolathoz, hogy látványos kötetbe foglaljam a begyűjtött recepteket, élményeket, s ezáltal vált az utazás egyfajta gasztro-diplomáciai misszióvá”

– mondta el a „hátizsákos, fakanalas Indiana Jones”, ahogyan barátai nevezték Tamást, akit a Locals-beli eseményre elkísért Gaál István, aki a kiadói-, illetve Múcska József, aki a marketing feladatokat vállalta magára a könyvkiadással kapcsolatban. A könyvbemutatón ők is szót kaptak, saját szemszögükből mutatták be a szerzőt, a művet és a közös munkát egyaránt.

IMG_20261114_170628.jpg
Amint elhangzott, hogy egyes cseh szomszédaink virsliből főzik a gulyásukat, többen máris a bohémekhez lapoztak a könyvben. Itt most éppen - szerencsére - egy klasszikusabb ízvilág és Švejk, a derék katona látható. Forrás: Kovács Maja

Pásztó Tamás – amikor az est házigazdájának szerepét ellátó Ficza János, a Pátria Rádió szerkesztője neki szegezte a kérdést, milyen céllal jött létre ez a könyv – némi pátosszal a hangjában megosztotta a közönséggel, hogy kiemelten fontosnak tartja a kollektív gulyás-tudat erősítését Közép-Európában, valamint szeretné a gulyást visszaemelni a magyar (gasztro) irodalomba. 

S hogy ez utóbbi miért olyan nagyon fontos a történelem szempontjából is? Egyrészt azért, mert a magyar gulyásleves 2017 óta a hungarikumok gyűjteményének része. Továbbá azért is, mivel, ahogyan már említettük korábban, ennek az ételnek komoly kultusza van, olyannyira, hogy számos turista kifejezetten az autentikus ízek miatt érkezik Európa szívébe. Végezetül pedig azért is, mert a már szintén említett társadalmi-politikai korszak, a nem véletlenül erről a levesről elnevezett „gulyáskommunizmus”, annak, a manapság még többnyire aktív generációnak a nevelőközege volt, akik eleve megteremtették, magasra emelték és lankadatlanul éltették a gulyás-kultuszt. A letűnt rendszer is azért használta a gulyást, mint jelzőt, mert ezzel jelezték 1960-tól szinte a rendszerváltozásig a viszonylagos jólétet és élelmiszerbőséget, valamint a politikának azt a finomítását, ami megszűnt egyneműnek lenni, és belefért, ha nem is minden, de olyan sok dolog, mint egy jó bográcsnyi gulyáslevesbe.

IMG20261114174039.jpg
Pásztó Tamás saját könyvéből olvasott fel, a közönség értékelte a szerző humorát. Forrás: Kalmár Csaba

A könyvbemutató fénypontja kétségtelenül a „könyvkeresztelő” volt, amely ceremóniát Pásztó Tamás Csányi Sándorral, Magyarország Gulyáskirályával közösen végzett. A gyönyörű kötet első lapjaira – stílusosan – finom gulyásleves karakteres, fakanálra tapadó, élénk színű zsírjával rajzolódott kereszt. Volt még felolvasás, ének- és kürtszó is.

IMG20261117210432.jpg
Ínycsiklandó részlet a könyvből. Forrás: Kalmár Csaba

„Amikor meghalt, akkor is maradt még egy nagy adag gulyásleves a fagyasztóban, a temetése után ettük meg, közösen, és akkor, ahogy azt sűrű, sós, erősen köményes, enyhén csípős, mégis sima levet szürcsöltem, nemcsak azt tudtam, hogy utoljára eszem apám levesét, hanem azt is, hogy most már az én gulyáslevesemnek is el kell indulnia ebbe az irányba, hogy meg kell valahogy találnom azt az ízt, amely ugyanolyan gulyásleves élményt fog adni, mint amilyen apám levesének élménye volt, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy ezt az ő módszereit, technikáját és alapanyagait felhasználva nem fogom tudni elérni”

– idézek újra Dragomántól, miközben azon gondolkodom, vajon Pásztó Tamás megtalálta-e már a maga hangját, ízét a gulyásfőzésben? Először Spanyolországban, ottani barátai unszolására készítette el, majd Hollandiában. Természetesen idehaza is, feleségével karöltve, és útjai során sem csak élvezője és kóstolója volt az éteknek. Hét év alatt 15 országot járt be: Németország, Lengyelország, Ukrajna, Csehország, Szlovákia, Ausztria, Magyarország, Olaszország, Románia, Bulgária, Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Észak-Macedónia, ahonnan 90 receptet gyűjtött össze. 

IMG20261117211200.jpg
Jó kis gyűjteménybe került nálam. Forrás: Kalmár Csaba

A könyv tartalma összeállt, elkészült, a zenés lakoma-estről dedikálva vitték haza a vendégek. Tamás jól kifőzte, mi meg nagyon jól laktunk vele. Jó ebéd után dukál a pihenés. De a szerző nyughatatlan: menne Ázsia felé meg északra és nyugatra is. Mert olyan sok felfedezésre váró gulyás van még a világon!
fotó: Kalmár Csaba, Kovács Maja

hirdetes
hirdetes