Február 15-én, szombaton immáron ötödik alkalommal látogattak el Szemet községébe a mohácsi busók, hogy ismét közösen űzzük el a telet.
Már hagyománnyá vált Szemeten, hogy a farsangi időszakban a mohácsi busójárás egy töredékét a községbe varázsolják. Bár nincs olyan embertömeg – egyelőre – a kultúrház körül, mint Mohácson, már sok emberhez eljut ez a hagyomány és egyre többen látogatnak ki az eseményre. Hozzáteszem, rengeteg gyermekkel együtt, akik közben tanulják a hagyományőrzést.
Az esemény délelőtt, szentmisével kezdődött, közben a kultúrházból már érezni lehetett a meleg tea és a forralt bor illatát. Mielőtt felvonult volna a busó csoport, disznótoros kóstolásra volt lehetőség, illetve Litter Gábor népi iparművész által minden látogató megnézhette, hogyan készül a busómaszk, ugyanis ott faragott egyet mindenki szeme láttára, valamint eladó is volt pár műve.
A felvonulás nagyon jó hangulatban telt, a mohácsi csoport után vonult a falu népe is, s közben szólt a népi zene. Egy-egy háznál meg-megállva megvendégeltek bennünket, ettünk, ittunk, a busókkal mulattunk, akik közben az ijesztő maszkok és gúnyák mellett kerepeléssel is űzték a telet.
Míg az emberek az utcát rótták, a kultúrház mellett készült a Mohács környéki specialitás, a sokác bab – méghozzá agyag fazékban, tűzön.
A szombati busójárás máglyagyújtással, majd mulatozással zárult. Csodás kezdeményezés ez, mely reméljük, még sokáig élni fog a faluban, miközben őrzik a magyarságot egyaránt.
fotó: a szerző
