Régóta nem tapasztalt zűrzavaros időket élünk. Nincs rend. A legalapvetőbb társadalmi, erkölcsi, politikai szabályok a szemünk alatt bomlanak fel; lábunk alól foszlik a talaj. Teljesen joggal tartunk attól jövőnk – akár szó szerint holnaptól – egy drámai, kilátástalan, radioaktív sötétségbe torkollik. Természetes tehát, hogy megváltókra várunk. Vágyunk rá, hogy valaki erős kézzel, rendíthetetlen akarattal és határozottsággal hirdesse meg az üdvözítő dogmákat, melyek ismét bizonyossággal tölti el lelkünket. Az önmaguknak isteni felkentséget tulajdonító "világjobbítók" azonban eddig minden alkalommal antikrisztusnak bizonyultak. A történelem nyilvánvalóan leleplezte a múlt gazembereit, de mi van a jelen atomerővel hajtott ámokfutóival? Természetesen semmiből sem tanultunk, és mindent újból megismétlünk. Áhítattal várjuk tőlük, hogy a nagy világválságból biztos révbe vezessenek bennünket. Adjanak felmentést az erkölcsi aggályoktól, győzzenek meg arról, hogy hatalmuk kizárólagos és alapvető záloga a világbékének – az időszerű "Pax Diabolicának"!
Vlagyimir Putyin háborús agresszor, megszállott birodalomépítő, emberiség elleni bűnök elkövetője. Tetteit mégis logikus érvekkel, világpolitikai kényszerrel magyarázzuk. Szuverenitásunkat egy bizarr csavarral éppen tőle, és a kegyelme által kapott fűtőanyagtól tesszük függővé. Régi testvérünknek, a lengyel nemzetnek büszkesége legalább olyan erős, mint a miénk, és talán éppen annyira bírája a nyugat kulturális és spirituális értelemben vett romlottságának. A polák történelmi emlékezet mégis tiszta – ezért inkább lemondanak sok száz éves barátságunkról, a közös vértanúság évszázadairól. Európa megmentését attól várják, hogy Rettegett Iván jobbágyai legyenek. Ők is lezárják a határokat – azokat, melyeken keresztül a Próféta valódi hadseregei törhetnek át, soraikban olyan nemzetek fiaival, melyekre mi romantikus tévedéssel elveszett rokonokként tekintünk! Számukra Magyarország bizantinus trójai faló lett - hamis komp, mely nem összeköt, hanem a senki mocsarában halássza a zavarost!
Donald Trump egy olyan jelenség, mely szabályos történelmi körülmények között nem született volna meg. Válasz volt, láz-reakció a liberális-marxista gender-ideológia; a mindenáron multikulturalizmus, a halál-kultúrájának és az áldozatként való tetszelgés őrületére. Trump a világméretű kultúrharc zászlóhordozója és vezére volt világszerte azok számára, akik a normalitásban hittek. Úgy tűnik, tábora megnyerte e háborút – lehet, hogy a képernyőkre végre visszatérnek a férfias férfi-, és nőiesen női szereplők. Elfelejtettük azonban, hogy az USA elnökeként ennél jóval többre van hatása. Sajnos nem jött be az új szempontból való megközelítés: háborodottat tettünk a bolondokházának vezetőjévé, és azt reméltük, az intézetben helyreáll a józanész és értelem uralma. Az ingának az a tulajdonsága, hogy éppen olyan lendülettel száll vissza a másik oldalra, mint amilyennek először elengedték. Az Egyesült Államok utcáit most már nem antifasiszta transzneműek terrorizálják, hanem Trump egyenruhásai tartják rettegésben. Az elmúlt esztendőben egy jóllakott, kényes óvodás következetességével és értelmi képességeivel verte szét az elmúlt csaknem évszázad keservesen kialakított világrendjét, és adott igazolást Oroszország és Kína minden jelenlegi és elkövetkező történelmi bűnéhez. Természetesen bajtársait hátba döfve, megalapította maga kis "Gyűrű Szövetségét" – nem úgy, ahogy azt Középfölde szabad népei tették volna, hanem ahogy a sötét úr, maga Szauron!
Szokást azt mondani, hogy a magyar nemzet történelme az utóbbi évszázadok során, kényszerpályákon mozgott. A NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás idején azzal biztattak bennünket, hogy végre esélyünk van szabadon a jó oldal mellett döntenünk! Végre a győztesek táborába tartozunk majd, és határok nélkül orvosolni tudjuk Trianon sebeit is. Keservesen csalódtunk. Rádöbbentünk arra, hogy az EU szervezetei romlottak és vezetői jó áron eladók – éppen úgy, ahogy gyakorlatilag minden hivatalban lévő kormány! Szomorú irónia, hogy ennek ellenére, most sincs szabad akaratunk: az USA, Kína, Európa és Oroszország közötti pályán egy magyarnyi nemzetnek csak addig van mozgástere, míg az egymással ellentétes érdekű óriások egymásnak nem feszülnek. Akkor viszont meghal a szuverenitás mítosza, hiszen valakihez csatlakoznunk kell! Trump nem barátja Magyarországnak, csupán a kormányfőnek. Henry Kissinger mondta állítólag: "Amerikának nincsenek állandó barátai, vagy ellenségei, csak állandó érdekei." Kína messze van és idegen – lehetőségünk csupán kettő marad: az Európai Unió, vagy az új cári birodalom. Az önállóság diplomáciája, a senkihez sem kötődő, mégis mindenkivel jó viszonyt ápoló diplomácia egy vágyálom!
Grönland kapcsán változni látszik a nagyhatalmak stratégiája. Most már mindenre igazolás a nyers erőfölény. Ezen az elven barátot keresni cinikus és erkölcstelen: annál is inkább, mivel a rigó nem vijjoghat vércseként! A kicsiknek a szövetségben van erejük - nekünk pedig Európa a természetes és egyetlen szövetségesünk. Vagy merünk nagyok lenni, vagy lakájok maradunk, akiknek a nevét megint a vesztesek mellé írja a történelem!
fotó: pixabay.com