A Nagyszülők és idősek idei világnapja július 28-án volt, melyet Ferenc pápa hirdetett meg. A pápa 2021-ben hívta életre ezt a világnapot. Célja, hogy gondoljunk az idős emberekre, látogassuk meg őket, és imádkozzunk értük, hogy érezzék: nem hagyjuk őket magukra. Ez alkalomból ellátogattunk Bősre, az idősek otthonába, mely már 1965 óta az Amadé kastélyban helyezkedik el.
Ottlétünk alatt beszélgettünk az idősekkel, akiknek bár nagyon hiányzik az otthon melege és a család közelsége, mégis szeretik a környezetet, ahol élhetnek. Az egyik lakóval, a 76 éves Czibor Ilona nénivel hosszasan elbeszélgettünk, miután kiderült, hogy milyen rendkívül tehetséges versíró...
Kedves Ilonka néni! Meséljen magáról.
Édesanyám szlovák, édesapám pedig magyar volt – ezért mindkét nyelv nagyon fontos számomra. Szlovák iskolákat végeztem, ezáltal szlovákul sokkal jobban tudtam, mint magyarul. Anyukámék Besztercebányán laktak, sokszor mesélte, hogy milyen nehéz idők voltak ott a háború alatt, ezért később Marcelházára költöztek. Én nagyon boldog voltam mindig Marcelházán, szerettem ott élni. Felnőtt koromban nagyon jó állásom lett - anyakönyvvezető voltam. Ha jött valaki temetést intézni, azzal együtt sírdogáltam, aki esküvőt jelentett, azzal együtt örültem. Nagyon passzolt hozzám ez a szakma, a Jóisten megáldott vele. Kiskoromtól kezdve mindig sok ember volt körülöttem. Minden nap imádkoztam valakiért, sokan kérték tőlem. Szerintem azért fontos, mert nagyon nagy ereje van az imának. A Jóisten állandóan feltöltött, és küldött rajtam keresztül egy kis melegséget más embereknek is. A férjem magyar volt, van egy lányunk, aki szintén kétnyelvű, mint én. Két unokával is megáldott a Jóisten, akikre nagyon büszke vagyok. Mikor harmadszor törött el a hátgerincem, el kellett jönnöm otthonról, sajnos, a lányom is akkor betegedett meg. Nyugodt szívvel jöttem ide, azért szerettem volna, mert nem volt más megoldás. 2022. áprilisa óta lakom Bősön. Hála Istennek, otthon érzem magamat itt. Tetszik ez a hely, jó szobatársakat kaptam.
fotó: a szerző
Gondolom, vannak itt könnyebb és nehezebb napok is.
Hála a Jóistennek, én az Úr kezébe tettem az életemet, és ezért állandó öröm van a szívemben. Nem is tudnám elmagyarázni, hogy milyen jó érzés. Próbálok mindig pozitív maradni, és nem elkeseredni, ha nehezebb napjaim vannak.
Beszéljünk kedvenc hobbijáról, a versírásról. Mióta ír verseket?
Régóta, körülbelül 30 éve írok, főleg vallásos témájú verseket. Kimaradt több év, míg nem írtam, aztán itt kaptam ihletet újra. Karácsonykor általában több vers születik, olyankor gyakrabban jönnek a gondolatok. Ha vendégek érkeznek az otthonba, sokszor megkér az igazgató úr, hogy szavaljam el a verseimet. Ezáltal többször is felolvashattam közönség előtt. Szerencsére mindig pozitív visszajelzéseket kaptam, ami nagyon feldobott.
fotó: a szerző
Hogy zajlik az alkotói folyamat?
Először eszembe jut egy téma. Amikor elkezdem az írást, az első mondatnál még nem tudom, hogy milyen lesz a vers többi része. Egyszerűen csak jön a folyamat közben az ihlet. Többször is mondtam, hogy úgy érzem, én egy eszköz vagyok Isten kezében. Ha a Jóisten nem segítene, akkor nem lennék ezen a szinten az írásban. Sosem akartam megfelelni senkinek, csak magamnak írtam. Otthon inkább szlovákul beszéltem, és szlovák könyveket olvastam. A magyar helyesírást sem ismerem, az elején sok hiba volt a verseimben, de fejlesztettem magamat. Sokat olvastam magyarul – újságokat, könyveket, és az itteni magyar környezet is segített.
Milyen életbölcsességet üzenne a fiataloknak?
Nagyon rossz, hogy a fiatalok letértek Isten útjáról, emiatt van ilyen sok katasztrófa a világban. A jónak és a rossznak egyformán kellene jelen lenni a világban, de sajnos, már több a rossz. A Jóisten kamatostul ad mindent - a gyűlöletet, és a szeretetet is. Azt üzenném, hogy ne térjenek le Isten útjáról, mert jobb utat nem találnak. Én jártam ilyen-olyan utakon, de az Úré mindig boldoggá tett. Úgy éreztem, hogy az utam aranyozva van, mert ő ment előttem. Békességet és nyugalmat ad számomra a hit. Most is boldog vagyok, pedig kimenni sem tudok a szobából. Sokan idejönnek hozzám beszélgetni, megkérdezni hogy vagyok, ami nagyon jól esik, és szebbé teszi a napomat. Olyanok az emberek velem, amilyen én vagyok velük. Amit elvetünk, azt tudjuk csak learatni - először el kell szórni a szeretet magvait, aztán lehet aratni.
fotó: a szerző
Most pedig következzék egy vers Ilona nénitől:
Czibor Ilona - Uram, a tied vagyok
Uram, tied vagyok, egészen a tied,
Neked adom lelkem, szívem,
Neked adom örömöm, életem,
Minden terhemet és bűnömet.
Neked adom a fájdalmat, a szeretetet,
Könnyeimet, a rózsákat, a töviseket.
Neked adom a munkám, a gondolatom,
Minden fohászt és imádságot.
Meghálálni mégsem tudom soha,
Mit értem tett az ég és föld Ura.
Értem halt meg a keresztfán,
Ott fent, a véres Golgotán.
Hálaimát rebeg ajkam, s szívem,
Áldott, hű megváltóm maradj mindig velem.
Dicsőíti ajkam Istent a kereszt tövében,
Keresem az üdvösséget Jézus drága szent szívében.
Czibor Ilona verseit a Szabad Újság weboldalán is olvashatják. A következő költemény IDE kattintva olvasható.
