A 76 éves Czibor Ilona néni körülbelül 30 éve ír verseket, melyek főleg vallásos témájúak. Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, a bősi idősek otthonának egyik tehetséges versírójának műveit már a Szabad Újság oldalán is olvashatják. Íme az első költemény:
Czibor Ilona - Édesanyám emlékére
Uram, még meg sem köszöntem az édesanyámat,
Kiből a szeretet, a jóság, éjjel-nappal áradt.
Rózsáskert volt a szíve, ahova dalolni járt a madár,
Mellette fényesebb volt a hold, s a napsugár,
Amerre csak járt, öröm és béke költözött a szívekbe.
Megtanított járni az örökkévalóság ösvényén,
Mindig azon gondolkodott, hogyan segítsen nekem,
A jóság, a becsületesség, az őszinteség felé vezetett.
Ha leestem, s vérzett a sebem, átölelt két karjával
Hamarosan megszűnt a fájdalom és eltűnt a magány,
Beteg ágyamnál összekulcsot kézzel suttogta az imát,
Istenem, add át nekem gyermekem fájdalmát.
Köszönöm édesanyám gazdag szívét, alázatos életét,
Munkában megfáradt dolgos két kezét.
Köszönöm, hogy a legjobb édesanyát adtad nekem,
Aki meleg szeretettel nevelgetett engem,
Évekkel ezelőtt csillagként távozott az örök végtelenbe,
Szárnyakat adott neki Istenhite és emberszeretete.
Minden jó édesanyára hulljon a Jóisten bőséges áldása,
Mikor dédelgeti gyermekét szerető, ölelő két karjában.
A vele készült beszélgetés ITT olvasható.
fotó: Pexels
